A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
2 Nagyon fontos és üdvös tehát, hogy az Ur Jézus szent szivének szemlélésébe elmerülve az ő szándékát és akaratát felismerjük és azt magunkra alkalmazva teljesítsük. Helyezzük lelki szemeink elé a szent szivet, úgy, amint azt az Üdvözítő megmutatta : vakító fényben jelent meg. Kereszt diszlett a szív fölött, tövískorona vette körül, tátongó sebéből patakzott a vér és tüzes lángok világítottak körülötte. Figyeljük meg ennek a képnek minden részét és elmélkedjünk fölötte. I. Amikor az édes Üdvözítő 1675. junius 6-án kiválasztott szolgálójának megmutatta szivét, ragyogó fénytől körülvéve jelent meg, elannyira, hogy istenemberi alakja szinte eltűnt a nagy fényáradatban és csak a szent szivét látta a szűz. Mire tanított ezzel az Üdvözítő ? Arra, hogy az emberiségnek mindenekelőtt szivre, Istent és embert szerető, melegen érző, lángoló szívre van szüksége. A tizenhatodik században keletkezett tévtanítások és eretnekségek nyomán dermesztő hideg vonult végig a világon, a kereszténységen, a sziveken. Ezek a tévtanítások elvetették az isteni szeretet legmagasztosabb megnyilatkozását, a keresztény istentisztelet gyújtópontját, a vérnélküli áldozatot, a szentmisét. Tagadták és elvetették a szeretet szentségét, az oltáriszentséget, mintha azt akarták volna, hogy az Isten, a szeretet Istene ne lakozhassék többé az emberek között. A bűnbánat szentségét, az isteni irgalomnak ezt a bámulatraméltó alkotását, mely annyi vigasztalást, békét, megnyugvást nyújt a szegény bűnös embereknek, elseperte ezen hideg északi vihar. A tizenhetedik században és különösen Franciaországban ebből fejlődött Jansenismus, mintha ki akarta volna irtani az emberek szivéből az Isten és emberek iránt való szeretetnek még megmaradt roncsait, megvalósította a Szentirás szavait: „Sok hamis próféta támad és sokat eltévelyítenek. És mivel elterjed a gonoszság, soknak meghűl a szeretete.“ (Máté, 24, 11. 12.) Ekkor az édes Üdvözítőnek örökké működő és fölöttünk, érdemtelenek fölött szüntelenül őrködő szeretete, látva az emberek romlását és isteni mindentudásával előrelátva a későbbi korszakokat és fenyegető veszedelmeket, ezen sötét, rideg, Istentől elfordult, a sziveket dermesztő és megrontó korszakban, új és hathatós orvosságról gondoskodott a beteg emberiség megmentésére, mely új életerőt, új meleget és lüktető vért ojtott belé: megmutatta az ő szeretettől lángoló szent szivét. Mert szív, melegen érző, szeretettől dobogó szív hiányzott és hiányzik az emberekben, ezt akarta és akarja szívének szeretetével pótolni. Beteljesedett már, amit Üdvözítőnk szent Gertrudnak négy századdal előbb ígért: Az Isten meg fogja mutatni szívét az embereknek, hogy az Isten iránti sze- retetben kihűlt világ megismerje és hogy szeretete lángjától ismét felmelegedjék. Ha körülnézünk, azt kell tapasztalnunk, hogy az a rideg korszak, amelyben a szivekből kihűl a szeretet, elérkezett. > Mennyi a hitnélküli üres szív! Mennyi a vigasztalan, reménytelen szív f
