A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
I I. Az Úr Jézus szent nevében köszöntőm Tisztelendő Papságomat az új év kezdetén. A mi segedelmünk az Ur nevében van, ki elha’mozott minket minden áldásával és kiválasztott, hogy szentek és bűn nélkül valók legyünk az O színe előtt a szeretetben.1 A hitoktatás és vallásos nevelés fontos ügyének előmozdítására a folyó tanév elején elrendeltem, hogy a Győrött és Sopronban működő hitoktatók havonkint értekezletet tartsanak, melyen a hitoktatás és keresztény nevelés kérdéseit tárgyalják, részletes tantervet készítsenek, lehetőleg minden értekezleten egy-egy gyakorlati előadást tartsanak. Egyben elrendeltem, hogy minden egyes értekezletről jegyzőkönyvet vegyenek föl, s azt hozzám terjesszék. Az eddigi tapasztalat igazolta ezen értekezletekhez fűzött várakozásomat. Ezen okból újabban hasonló hitoktatói értekezletek tartását rendeltem el Felső- kismartonhegyen, Kismartonban, Kapuvárott, Magyaróvárott, Mosonban, Tatán és Tatabányán. Korábbi években kifejezett óhajtásom szerint néhány esperességi kerület az évi papi gyűlések egyikén gyakorlati előadást tart a hittanból s pedig a tanulókkal az iskolában. Ezen dicséretes és üdvös eljárás általánossá tételét melegen ajánlom Tisztelendő Papságomnak minden jóra hajló szándékába. A gyakorlati előadás kapcsán és annak folytatásaképen tárgyalásba veendő lesz a hitoktatás és vallásos nevelés többi fontos kérdése is. A tanácskozás eredményét — a kerületi jegyzőkönyvek nyomán — különös gonddal és figyelemmel fogom kisérni. A mindnyájunk előtt igen fontos ügy érdekében óhajtom és tanácsolom, hogy az egymáshoz közel eső szomszédos plébános és káplán ural: önként, saját buzgóságukból látogassák meg egymás iskoláit, lehetőleg a hittani órákon, s kölcsönösen okulást, buzdítást nyerve, s egymással lelki összeköttetésben maradva, állandóan fölszinen tartsák ezen szent ügyet. Egyébként is, bármi dolguk akadjon másutt, az iskolát ott el ne kerüljék, nagy vigasztalódással és örömmel megnézvén azokat, kiknek angyalai mindenkor látják az Atya orcáját, aki a mennyekben vagyon.2 Ez utón és e módon jutnánk célunkhoz közelebb azon plébániákon is, ahol — egyedül munkálkodván a plébános — hónaponkint értekezlet nem tartható. Nem szándékom, hogy a következőkben magáról a hitoktatásról — hitelemzésről — részletesen szóljak hozzátok Tisztelendő Testvérek; de ezen magasztos foglalkozásunk lélekbenjáró volta és a ti fokozódó buzgalmatok e tiszt betöltésében arra int, hogy még néhány fontosabb nézőpontra és mozzanatra figyelmeteket felhívjam. Nr. 61. A hitoktatói értekezletekről és keresztény nevelésről. 1 Efezusiakhoz, 1, 4. — * Máté 18, 10.
