A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
2 A hitoktatás — hitelemzés — feladata, hogy az ifjúságot vallásos meggyőződésen alapuló keresztény életre nevelje. E cél elérésének útjában két akadály van : a tudatlanság és az akarat gyengesége, a lélek erőtlensége. Ezen akadályokat a hitbeli tudással és az erénnyel (melynek gyökérszava az erő) kell legyőznünk. A tudásból szükséges, hogy a gyermekek hitük alapigazságait jól ismerjék, s így hitüket egy életen át megőrizni és másokkal szemben megvédeni képesek legyenek. Napjainkban nagyfontosságu tényezővé vált a hitoktatás másik része, a hitoktatással együtt járó vallásos nevelés. Az édes Üdvözítő az egyházat a nemzetek nevelőjének alkotta : Tanítsátok őket, megtartani mindent, amit parancsoltam nektek.1 Az egyház a népek történetének két nagy fordulóján a pogánysággal és népvándorlással szemben fényesen igazolta fenséges nevelői tisztét; a harmadik s legnehezebb nevelési feladat előtt most állunk. E nagy munkára szolgál a mi szent vallásunk: az Isten, felebarátunk s önmagunk rendezett szeretete ; ezt semmiféle földi hatalom kodifikálni nem tudja, de ha még cikkelyekbe szedhette volna is, megtartani és szabályozni nem képes Pedig ebből áll az élet, ez után sóvárog ma minden élő. Arról van tehát szó, hogy a gyermekeket bele kell nevelnünk a keresztény életbe a hitoktatással együtt járó vallásos-erkölcsös gyakorlatok által. A hit hamar kialakul a gyermek lelkében, de ezen hit még gyenge, gyakran elméleti tudásnál nem egyéb. A gyermek hiszi és tudja, hogy imádkozni, bőjtölni, templomba járnia kell, hogy szitkozódni, káromkodni nem szabad, — de ha az életben mindennek ellenkezőjét látja, tudása megzavarodik, gyenge hite cserben hagyja, ha azt a vallásgyakorlatokkal eleve meg nem erősítettük. A gyermek tudja és hiszi, hogy szülőit tisztelni, gyermektársát szeretnie kell, — s alig kerül ki az iskola padjaiból, az első zabolátlan felindulásban — mint annyi gyászos példa mutatja — szülőit elvetemülten bántalmazni, barátját, testvérét a halálba kergetni képes. Nincs ezen rettenetes bajoknak más orvossága : gyakorolni kell az iskolában a gyermekekkel az erényeket, az alázatosságot, az engedelmességet, a béketürést, a szenvedett bántalmak nyugodt elviselését, az önfeláldozás, az önmegtagadás erényét. A gyakorlat teszi a katonát, s edzi meg, hogy a biztos halállal szembeszálljon. Az élet lépten-nyomon mutatja, hogy a kegyelemeszközök nélkül a veszedelemnek, a bűnnek ellene nem állhatunk. Az ember magára hagyatva elbukik. Épen innen, — a kegyelemeszközök értékének, céljának és használatának meg nem értéséből — származik az a sok baj, emberi romlottság, mely minden törekvésünknek útját állja, s vallásunk erejét megbénítja. Az imádságról, a szentségekről, szen- telményekről való felfogás sok helyen sekélyes, s ez mihamarabb közömbösséget szül. Nagy dolgok ezek : a mi biztos és mindig kéznél levő fegyvereink az élet küzdelmeiben. Bele kell a gyermekeket gyakorolni, hogy amint lelki bajt, gyengeséget éreznek, utánok nyúljanak. Dúsan felszerelte az Ur Jézus az ő fiait minden mentőszerrel, használati utasítás és gyakorlat nélkül azonban a legbiztosabb szer és eszköz mellett is elveszünk. Mennyi erő rejlik e malaszteszközökben — s mennyi erőtlenségre kell akadnunk. 1 Máté 28, 30.
