A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
56 s fáradhatatlanul s nagy türelemmel kihasználják. Különösen három tényezőben látnak magukra nézve akadályt: az egyik a skolasztikus bölcselet, a másik a szentatyák tekintélye, a hagyomány, a harmadik az egyház tanítóhivatala. Innen van, hogy azok ellen a legelkeseredettebb harczot folytatják. Innen van, hogy a skolas- tika filozófiát és theologiát iparkodnak nevetségessé tenni, megvetésnek kitenni. Akár ignorantiából teszik, akár félelemből, avagy mindkét okból, annyi bizonyos, hogy a modernista tudomány a skolastikus módszer gyűlöletével mindig együtt jár, annyira, hogy semmi sem biztosabb jele annak, hogy valaki a modernizmusra hajlik, mint az, hogy kezd idegenkedni a skolastikus módszertől. Emlékeztetjük ezzel szemben a modernistákat a IX. Piustól kárhoztatott következő tételre:1 »Az a módszer és azon elvek, melyeket a régi skolastikus hittudósok használtak, nem felel meg a mi korunk szükségleteinek és a tudomány haladásának.“ A hagyomány bizonyító erejét ravaszul kiforgatni törekszenek, hogy jelentőségét és súlyát megdöntsék. Ámde a ka- tholikusok mindenkor a II. niceai zsinatot követik, amely kárhoztatta azokat, »kik mint az eretnekek, merészelik az egyházi hagyományt megvetni és újításokat behozni, .... akik bármit is törekszenek felforgatni a kath. egyház törvényes hagyományai közül.« Követni fogjuk a IV. konstantinápolyi zsinat szavát: »Azon szabályokat, melyeket a szent és apostoli kath. egyházra akár az apostoloktól, akár az igaz hitű egyetemes és tartományi zsinatoktól, vagy a szentatyáktól és egyház- tanítóktól átszármaztatott a hagyomány, megtartjuk és megőrizzük.« Épen azért VI. Pius és IX. Pius a hitvallás formulájába felvétetni kivánták ezen szavakat: »Az apostoli és egyházi szent hagyományokhoz és az egyház egyéb szokásaihoz és szabványaihoz szilárdul ragaszkodom.« A szentayákkal sem bánnak máskép a modernisták, mint a hagyománnyal. A legnagyobb vakmerőséggel olybá tüntetik fel őket mint akik ugyan nagy tiszteletet érdemelnek, de a történelemben és kritikában a legmagasabbfokú ignorantiával vádolják őket, amely tudatlanság egyedül csakis azon kor ignorantiájával mentegethető. Végül az egyház tanítóhivatalának tekintélyét mindenképen kisebbíteni és gyöngíteni törekszenek, egyrészt eredetét, természetét, lényegét, jogát szentségtörő módon kiforgatván, másrészt az egyház ellenségeinek vádjait megismételve ellene. E tekintetben a modernistákra illenek azon szavak, melyeket b. e. elődünk szomorú szívvel mondott: »Hogy Krisztus mystikus jegyesét megvetésnek és irigységnek tegyék ki, a sötétség fiai a tömeg előtt vakmerő rágalmakkal szokták illetni, s felforgatva a szavakat és dolgokat, a sötétség barátjának, a tudatlanság táplálójának, a tudományok és a haladás ellenségeinek szokták nevezni.«2 Ezek után Tisztelendő Testvérek, természetes, hogy azon kath. férfiakat is, akik buzgón védik az egyházat, a legnagyobb rosszakarattal és epével megtámadják. Nincs olyan injuria, amelyet velük szemben ne alkalmaznának, sőt tudatlansággal és önfejűséggel vádolják őket. Ha pedig valakinek tudásától és tekintélyétől félnek, akkor agyonhallgatással teszik tönkre a hatást. Amely eljárásuk a katholikusokkal szemben annál igaztalanabb, mert egyidejűleg határtalan és folytonos dicséretekkel halmozzák el azokat, akik velük egyetértenek; ezek könyveit nagy 1 Syllabus 13. tétel. — 2 Motu proprio »Ut mysticam» 14 Mart. 1891.
