A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
57 tetszéssel fogadják és terjesztik, minél merészebb újító valaki, minél jobban támadja a hagyományt és az egyház tanítóhivatalát, annál tudósabbnak mondják az illetőt; végezetül, amin minden jó kath. hívőnek meg kell ütköznie, ha valakit az egyház kárhoztató Ítéletével sújt, azt nemcsak tömegesen és nyíltan dicsérik, hanem mint az igazság vértanúját magasztalják és tisztelik. Ezen sok lárma, úgy a dicséretek, mint az ócsárlások lármája megzavarja a fiatal nemzedék fejét; nagy befolyással van a fiatalokra; nehogy tudatlanoknak láttassanak, hanem bölcseknek tartassanak, a tudvágy, kíváncsiság és kevélység belső indokaitól is ösztönöztetve, sokan közülük a modernizmus hívei lesznek. De ez már azon fogásokhoz tartozik, melyeket tanaik terjesztésére használnak. Mert mi mindent meg nem kisérlenek, hogy híveik táborát növeljék? Keresik a tanszékeket a szemináriumokban, az egyetemeken, s a ragály terjesztőivé teszik a kathedrákat. A templomokban prédikálás közben is, habár burkoltabb formában terjesztik tanaikat, a társadalmat is felhasználják, mindenhová beerőszakolják elveiket. Számos könyvet, folyóiratot és füzeteket adnak ki, saját vagy álnév alatt. Néha ugyanazon szerző többféle név alatt is irogat, hogy az írók nagyobb számával az óvatatlanokat rászedjék. Röviden szólva, tettel, élőszóval, Írásban és sajtóval mindent megkisérlenek, mondjuk lázas tevékenységet fejtenek ki. S mindezt mily eredménynyel? Számos ifjú erőt siratunk, kik a legszebb reményekre jogosítottak, kik az egyháznak nagy hasznára lehettek volna, de a helyes útról letértek. Sokan vannak mások is, akik bár nem mentek ennyire, de inficziálva vannak és szabadabban kezdenek gondolkozni, beszélni és Írni, mint a hogy katholikusokhoz illik. Sokan vannak ilyenek a laikusok soraiban, de nem kevesen a papok között is; sőt amire legkevésbbé számithattunk volna, a szerzetesek soraiban is. A biblikus tudományokat a modernizmus szellemében tárgyalják. Az egyháztörténelem tárgyalása közben, az igazság és tárgyilagosság örve alatt, mindazt, ami az egyházra árnyékot vethet, látható élvezettel és gyönyörűséggel összekeresik és feltálalják. A népies szent hagyományokat és szokásokat, apriorisztikus elfogultságtól vezéreltetve, minden áron eltörölni iparkodnak. A szent ereklyéket, még a régiségüknél fogva legtiszteletreméltóbbakat is megvetik. Úgy látszik, az a hiú vágy vezéreli őket minden tettükben, hogy a világ minél többet beszéljen róluk, amire nincs semmi kilátásuk, ha csak azt ismétlik, ugyanazt mondják, amit mindenkor és mindenki mondott, és mond. Amellett elhitetik magukkal, hogy szolgálatot tesznek Istennek és az egyháznak, holott súlyos hibát követnek el, nagy kárt okoznak nemcsak műveikkel, hanem főképp azon szellem által, melytől vezéreltetnek s az által, hogy a modernisták ügyét hathatósan elősegítik. Ezen fenyegető veszélynek, mely annyi tévedéssel van tele, mely nyiltan és titokban fenyegetett, már b. e. elődünk, XIII. Leo különösen a biblikus tudományok terén szóval és tettel erélyesen iparkodott ellentállni. De a modernisták, amint láttuk, nem oly könnyen ijednek meg ilyen fegyverektől: a legmélyebb tiszteletet és engedelmességet színlelve, a pápa szavait a maguk javára magyarázták, tetteit intézkedéseit elferdítették, és így a baj napról napra tovább növekedett. Azért, Tisztelendő Testvérek, most már nem lehet tovább késlekedni, és erélyesebb eszközök-
