A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
53 eléje helyezendők, s azért az aktiv erények gyakorlását kell mindenképpen előmozdítani. A klérust úgy kell reformálni, hogy a régi alázatosság és szegénységre térjen vissza, azonfelül gondolkozás- és cselekvésmódja modernista szellemű legyen, sőt akadnak olyanok is, kik a protestánsok szavára hallgatva a papi coelibátust is el akarják törölni. Mi marad tehát még az egyházban érintetlenül, amit nem akarnánk saját szájuk íze szerint átalakítani, reformálni ? A modernisták tanainak s nézeteinek ismertetésével, Tisztelendő Testvérek, lehet, hogy némelyek szerint nagyon is hosszasan foglalkoztunk. Ámde ez feltétlenül szükséges volt, egyrészt azért, nehogy, mint szokták, azt a vádat emelhessék, hogy tanaikat nem ismerjük, másrészt azért, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint a modernizmus nem összefüggés nélküli tételekből áll, hanem rendszeres egészet képez, szorosan összefüggő rendszert képez, ha tehát főtételét elfogadod, a többi önként folyik belőle. Azért használtunk mintegy didaktikus módszert, s a barbár, szokatlan műszavakat is felvettük, melyeket használnak. Ha már most rendszerüket egészében vesszük szemügyre, senki sem csodálkozhatik, ha az összes eretnek tév- tanok összfoglalatának nevezzük. Ha valaki azt a czélt tűzte volna ki maga elé, hogy az összes hittévelyek velejét, kivonatát egy rendszerbe foglalja össze, nem oldhatta volna meg tökéletesebben a feladatot, mint a modernizmusban történt, sőt tovább megy a modernizmus, mert nemcsak a kér. kath. vallás, hanem minden vallás teljes tagadására vezet. Innen van a rationalisták nagy öröme, azért a nyíltabb és őszintébb rationalisták maguk is bevallják, hogy hatalmasabb segítőtársat soha sem kaphattak volna, mint aminő a modernizmus. Mert térjünk csak vissza, Tisztelendő Testvérek, egy kissé az agnoszticzizmus vészteljes tanára. Az agnoszti- czizmussal az észnek az Istenhez vezető minden útja el van torlaszolva. Igaz, hogy másrészt biztosabb utat vélnek találhatni hozzá a szív érzetében. De hogy az utóbbi mily hiábavaló, mindenki látja. Mert a szív érzete bizonyos dologi behatásnak cor- relativuma, melyre az ész vagy a külső érzékek adnak alkalmat. Tekints el az észtől s tisztán a külső érzékek vezetnék az embert. De ez megint hiábavaló, mert a vallási érzet bármilyen képzetei sem dönthetik meg a józan ész szavát, ez pedig azt mondja, hogy a lelket megzavaró képzetek nemhogy segítenék, de akadályozzák az igazság kutatását, az objektiv valóság földerítését; a belső és tisztán subjektiv igazság pedig, mely ama belső érzet gyümölcse, csak szavakkal való játék, s mit sem használ az embernek, mert az ember legfőbb érdeke tudni azt, vájjon van-e kívüle és felette álló legfőbb lény, akinek egyszer kezébe kerül (ítélet). A tapasztalatot hívják segítségül. De mit változtat ez a szív érzetének értékén ? semmit mást, mint hogy élénkebbé teszi az érzetet s ez által megerősíti a tárgy valóságáról való szubjektív meggyőződést. Ámde mindez nem változtat azon, hogy a szív érzete csupán érzet, nem változtatja meg az érzet természetét, jellegét, nem zárja ki az érzetekből a csalódás lehetőségét, kivéve, ha az ész diktálná, vezetné az érzetet; sőt mindez fokozza a csalódás lehetőségét, mert minél intenzívebb valamely érzet, annál tökéletesebb értelemben érzet. A vallási érzetről van itt in specie szó, Tisztelendő Testvérek, s a benne rejlő belső tapasztalatról, már pedig jól tudjátok, hogy mennyi okosságra és tudásra van e téren szükség. Ismeritek a gyakor-
