A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

latból különösen oly lelkek megfigyeléséből, akikben túlteng az érzelem, tudjátok azon könyvekből, melyek az aszkétikával foglalkoznak, amely könyvek ugyan a modernistáknál nem nagy becsben állnak, de alaposabb a tudományuk és éleselméjűbb a megfigyelésük, mint a modernistáké. A mi nézetünk szerint esztelenség vagy legalább, nagy oktalanság az ilyen belső tapasztalatokat minden kutatás nélkül feltétlenül igaznak tartani, mint a modernisták teszik ; különben kérdjük, hogy ha ezen tapasztalatnak oly nagy bizonyító erőt és biztosságot tulajdonítanak, miért nem tulajdonítanak ugyanoly bizonyító erőt annyi ezer és millió kath. hívő tapasztalatának, meggyőződésének, mely szerint a modernisták tévúton járnak ? Avagy ez téves és csalóka érzet?

Az emberiség túlnyomó nagy része azt tartja és fogja mindig tartani, hogy az ész mellőzésével a puszta érzet és belső tapasztalat útján sohasem juthatni el az Isten ismeretére. A végeredmény tehát megint atheizmus, vallási nihilizmus. De a symbolizmus tanáról sem várhatnak jobb eredményt. Mert ha az értelmi alkatelemek, mint ők mondják, nem egyebek, mint Isten symbolumai, úgy miért ne lehetne maga az Isten neve és az Isten személyisége is merő symbolumok ? és ha úgy van, akkor kételkedni lehet az Isten személyes lény voltáról, s tárva van az út a pantheizmusra Ugyanoda, t. i. tiszta pantheizmusra vezet az isteni immanentia tana, mert kérdjük, vájjon ezen immanentia mellett az Isten különbö- zik-e az embertől vagy nem ? Ha különbözik, akkor miben külömbözik a modernizmus a kath. tantól és miért veti el a külső kinyilatkoztatás lehetőségét ? Ha nem különbözik, akkor a pantheizmus talajára jutnak. Ámde a modernisták immanentia tana azt tanítja, hogy az öntudat minden tüneménye az embernek, mint ilyennek, tulajdonítandó. Ebből pedig a józan észokoskodás nem vezethet le egyebet, mint azt, hogy Isten és az ember egy és ugyanaz ; ime a tiszta pantheizmus. Végül nem vezei más eredményre az a különbség sem, melyet a hit és a tudomány közt felállítanak. A tudomány tárgya ugyanis szerintük a megismerhető valóság, ellenben a hit tárgya a megismerhetetlen valóság. Ámde eszerint a megismerhetetlennek jellemző vonása, hogy az ismeret-tárgy és az ész közt nincs semmi arány (adaequatio rei et intellectus). És ezen arány hiányát semmi sem pótolja, a modernista rendszerben sem. Tehát az ismeretlen a hívőnek éppúgy, mint a bölcselőnek ismeretlen marad mindörökre. Ha tehát van még egyáltalán vallásnak helye, annak tárgya a megismerhetetlen valóság, s akkor nem látjuk be, mért ne lehetne ez az ismeretlen a világiélek, mint némely rationalista tanítja. De legyen ez elég annak bőséges bizonyítására, mily sokféle úton-módon vezet a modernisták tana az atheizmusra, s minden vallás tagadására. A protestantizmus tette meg ezen úton az első lépést, következett a modernizmus, ezt már csak a tiszta atheizmus követheti.

VIII. De a modernizmus behatóbb ismeretére és e nagy baj orvosszereinek biztosabb felfedezésére térjünk át már most, Tisztelendő Testvérek, a baj okainak kutatására, hogy honnan származik a baj és mely okok növelték oly nagyra a bajt ? Kétségtelen, hogy a baj közelebbi oka az ész tévedése, távolabbi oka pedig kettő van : a tudvágy és a gőg. A tudvágy, a kíváncsiság, ha csak bölcs korlátok közé nem szoríttatik, számtalan tévedésre vezet. Azért joggal mondja b. e. elődünk XVI.

54