A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
42 kapcsok elemeit okosan, bölcsen gondozni, ami a vallásos társaságokban a vallástanítás és istentisztelet alapján történik. Innen a kath. egyházban a kormányhatalom: a fegyelmi, a dogmatikai és a liturgikus hatalom és tekintély. Minden tekintélynek természete eredetéből vezetendő le, természetéből pedig jogai és követelményei vezethetők le. Eleddig nagyon elterjedt tévedés volt, hogy az egyházi tekintély eredete külső oknak tulajdonítható, t. i. az Istentől származik; s azért joggal autokrata jellegűnek tekintetett. De ez a nézet ma már elavult, mert valamint az egyház maga a kollektiv öntudat folyománya, úgy az egyházi tekintély, a társas alakulat vitális folyamánya. Tehát az egyházi tekintély épúgy, mint az egyház a vallási öntudatnak köszöni eredetét, s épen azért alája is van rendelve, mely alárendeltséget ha megtagadja, zsarnoksággá fajul. Ma olyan korszakot élünk, melyben a szabadságérzet és szabadságszeretet tetőfokát érte el. A polgári társadalomban, az államéletben a közlelkiismeret, a köztudat a népuralmat honosította meg. Ámde az emberben az öntudat, valamint az élet is egységes. Azért az egyház kötelessége domokratikus formákat meghonosítani, ha csak belső harcot nem akar támasztani és szítani az emberek öntudatában ; demokratizálódnia kell annyival inkább, mivel ellenkező esetben végveszély, elpusztulás fenyegeti. Esztelen, aki a szabadságszeretet mai magas fellángolása közepette azt hiszi, hogy valaha vissza lehessen térni az autokratizmusra. Az erősebb győz, a gyengébbnek buknia kell, tehát az egyház és a vallás eltörlés veszélyének teszi ki magát. így okoskodnak a modernisták ; s azért egész erejüket annak kutatására fordítják, mikép lehetne az egyházi tekintély elvét a hívők alanyi szabadságával összeegyeztetni. De nemcsak az egyház falain belül, híveivel kell a békés összeegyeztetést keresnie az egyháznak, hanem azon kívül állókkal is. Azért, mert nem egyedül áll a világon, hanem vannak más társulatok is, melyekkel az érintkezést nem kerülheti ki. Melyek az egyház jogai és kötelességei az állammal szemben, szintén meghatározandó, és pedig az egyház természetéből kell levezetni a meghatározást, ahogy a modernisták leírják az egyház eredetét. E kérdés megoldásában megint azon szabályokat követik, melyeket fentebb ismertettünk, ahol a hit és a tudomány összeegyeztetéséről volt szó. Ott a kérdés kulcsa a hit és a tudomány tárgyának, itt az egyház és az állam céljának különfélesége. A hit s a tudomány nem jöhetnek összeütközésbe, mert tárgyuk különböző, hasonlókép az egyház s az állam egymáson kívül fekszenek, mert tárgyuk különböző, az egyiké anyagi, a másiké lelki. Igaz, volt idő, mikor az anyagiak a lelkieknek alá voltak vetve, mikor vegyes ügyekről is lehetett szó, amelyekben szintén az egyházat illette a döntő szó, mint királynőt, mert közvetlenül Istennek, mint a természetfeletti rend szerzőjének tulajdonították alapítását. Ámde ma már a bölcselők és történetírók ezen felfogással szakítottak. Az állam az egyháztól szétválasztandó, valamint a hívő kath. állampolgártól megkülönböztetendő. Azért minden kath. férfiúnak, mint állampolgárnak joga és kötelessége, nem törődve az egyházi tekintély szavával, óhajával, tanácsával, parancsával, sőt gáncsával, feddésével sem, azt követni, cselekedni, amit az állam javára szolgáló dolognak tart. Az állampolgároknak a követendő utat előírni, bármi ürügy alatt tenné azt az egyház, visszaélés az egyházi hatalommal, melyet teljes
