A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
43 erélylyel vissza kell utasítani. Az alapelvek, Tisztelendő Testvérek, melyekből ezen következtetéseket levezetik, teljesen azonosak azokkal, amelyeket b. e. elődünk YI. Pius »Auctorem fidei« kezdetű Constitutiójában ünnepélyesen kárhoztatott.1 De a modernista iskola nem elégszik meg azzal, hogy az egyház és az állam szétválasztását hirdeti, hanem valamint a hit, mint ők mondják, tüneményi elemeit »elementa phaenomenica« tekintve a tudomány alá van rendelve, úgy az egyház alá van rendelve az államnak, ami az anyagiakat illeti. Ezt ma még nyíltan nem hirdetik, de érvelésükből kényszerítő szükséggel folyik. Ha ugyanis az anyagi külső dolgokban az állam az egyedül illetékes, akkor, ha véletlenül valamely hívő nem elégszik meg a vallás belső cselekedeteivel, hanem külső cselekedetekre megy át, minők pl. a szentségek felvétele és kiszolgáltatása, világos, hogy e külső dolgok már az állam hatásköre alá tartoznak. És mi lesz akkor az egyházi tekintélylyel ? Miután az egyházi tekintély csakis külső cselekedetekben nyilvánulhat, tehát egész terjedelmében az államnak lesz alárendelve. Ezen következtetés hatása alatt sokan a liberális protestánsok közűi minden külső kultuszt, sőt külső, látható vallási társulást törülni akarnak, és ú. n. individuális egyházi vallást akarnak behozni. A modernisták, ha ezen következtetéseket nem is hangoztatják kifejezetten, de addig is követelik, hogy az egyház magától hajolják arra, amit ők céloznak és alkalmazkodjék a polgári élet formáihoz. Ennyit az egyházi fegyelmi hatóságról. Sokkal rosszabb és vészteljesebb nézeteket táplálnak és hirdetnek az egyház tanítói és dogmatikai hatóságáról. Az egyház tanítói hivatalát így értelmezik. A vallási társulatokban nem lehet igazi egység, hacsak nem egységes a tagok öntudata s közösök a formulák, melyeket használnak. Mindkét egység azonban egy közös észt (a társaság eszét) feltételez, s ennek feladata megtalálni s meghatározni a közös formulát, mely legjobban megfelel a köztudatnak, azonfelül a közös észnek elegendő tekintélye is kell hogy legyen arra, hogy a megállapított formulát a társaságra ráparancsolni képes legyen. És ebbe helyezik a modernisták az egyházi tanítóhivatal fogalmának lényegét, amely tehát a formulát megállapító ész és az azt előíró hatalom összekapcsolása és összekeveredéséből áll. Miután eszerint a tanítóhivatal az egyéni öntudatokból származik, és nyilvános jellegű közhivatala ugyanazon egyéni öntudatok javára kapott megbízatás : ebből szükségkép folyik, hogy az egyéni öntudatoktól függ és népszerű formákra kell törekednie. Ennélfogva megakadályozni az emberegyedeket, az egyéni öntudatot abban, hogy egyéni impulsusaikat nyíltan hangoztassák, útját állni a kritikának, mely a dogmák evolutióját fejtegeti, a közérdek előmozdítására nyert hatalomnak nem jogos használata, hanem visszaélés a hatalommal. A hatalom használatában mérséklet alkalmazandó. Valamely könyvet a szerző tudta és megkérdeztetése nélkül cenzúrázni, proskribálni, minden indokolás és magyarázat nélkül, minden megvitatás nélkül, nyilván zsarnoksággal határos dolog. 1 Prop. 2. Propositio quae statuit, protestatem a Deo datam Ecliae ut communicaretor pastoribus, qui sunt ejus ministri pro salute animarum, sic intellecta, ut a communitate fidelium in pastores derivetur ecclesiastici ministerii et regiminis potestas, haeretica. Prop, 3. Insuper quae statuit Rom. Pfcem esse caput minis- teriale, sic explicata ut Rom. Pfex non a Christo in persona St. Petri sed ab Eclia potestatem ministerii accipiat, qua veluti Petri successor, verus Christi vicarius ac totius Ecliae caput pollet in universa Eclia: haeretica.
