A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
84 8o ezer koronáig a jóváhagyást átruházott hatáskörben a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter adja meg és pedig: Érseknél a káptalan meghallgatása mellett. Megyés püspöknél a káptalan és az illető érsek, mint megtropolita meghallgatása mellett, székes káptalanok és társas káptalanoknál a megyés püspök, illetve érsek meghallgatása mellett, papnevelő-intézeteknél a káptalan, ha van és a megyés püspök meghallgatása mellett, a pannonhalmi főapátnál a rendi convent hozzájárulása mellett; és végre a vallásalap kegyurasága alá tartozó plébániáknál. A 40 ezer, illetve 80 ezer koronát meghaladó kölcsönszerződések érvényes megkötéséhez ezekben az esetekben mindenkor O Felségének mint legfőbb kegyurnak jóváhagyását kell kikérni. A magánkegyuraság alá tartozó plébániáknál és egyházközségeknél, eltekintve az esetleg létező autonom szervezeti szabályoktól, a jóváhagyást általában a a kegyur és a megyés püspök adja meg. Azokban az esetekben azonban, midőn egyes plébániák vagy hitközségek kölcsöneikhez miniszteri jóváhagyást kértek, igy különösen, midőn a hitelező pénzintézet azt kikötötte, ezek a kölcsönügyek úgy tárgyaltatnak, mint a királyi adományozásból javadalmat élvező főpapok vagy káptalanok kölcsönügyei Az ezen kölcsönök felvételére, illetőleg az egyházi javadalmak azok által való megterhelésére vonatkozó különös eljárási szabályok és feltételek felsorolása e döntvény feladatkörén kivül esik. Ki kell azonban emelni, hogy az ily kölcsönök mindenkor csak a terhelt javadalom jövedelméből törleszthetők s azok törlesztésére maga az egyházi javadalom állaga el nem idegeníthető. Jogi természetüket tekintve az egyházi javak tilalmára vonatkozó törvények, mint közcélok szolgálatában állók, a közjog keretébe tartoznak, reájuk tehát az idevonatkozó jogelvek nyernek alkalmazást. Ezek szerint az egyéni akarat a közjogi törvények uralmának feltétlenül alá van rendelve, mely azoknak kényszerítő erejével szemben teljesen hatálytalan. Jus publicum privatorum pactis mutari non potest. A közjogban gyökerező jogról lemondani nem lehet, s a benne rejlő kényszerrel szemben a felek minden törekvése, mely annak meghiúsítását célozza, sikertelen. Amennyiben tehát az ilyen törvény az állandóan követett ellenkező gyakorlat által érvényét nem vesztette, az ellenére létrejött cselekmény, mintha meg sem történt volna, a célbavett jogeredményt elő sem idézheti. Önként értetik, hogy ily törekvések, mint a törvény által feltétlenül megvédendő közérdeket sértők bírói segélyben nem részesíthetők s ha az mégis megtörtént volna, következményei, mint az állam jogrendjét veszélyeztetők, fenn nem tarthatók, mert ellenkeznék a közjog sarkalatos elveivel, hogy annak abszolút kényszerítő rendelkezéseit a magánfelek egyéni érdekeik érvényesítése céljából bármi módon meghiúsítsák s ezzel azokat közcélt szolgáló rendeltetésüktől megfosszák. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a fenforgó vitás elvi kérdés egyedül a telekkönyvi szabályok szerint el nem dönthető. Az itt szóbanforgó és döntő jelentőségű telekkönyvi akadály meghatáro-
