A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

zásnál sem lehet a szorosan vett telekkönyvi szabályok korlátái közt maradni, mert kétségtelen, hogy ezektől eltekintve, minden abszolút törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom oly telekkönyvi akadályt létesít, melyet a biró hivatalból is mindenkor figyelembe venni tartozik a nélkül, hogy annak külön telekkönyvi kitüntetése szükséges volna, A mi már a feltett kérdést közvetlenül telekkönyvi szempontból illeti : szabály, hogy oly esetben, midőn valamely bejegyzést telekkönyvi akadály gátol, a telekkönyvi hatóság azt megtagadni köteles; áll ez akkor is, midőn a bejegyzést a per bírája rendelte el. (Végrehajt, törv. 136. §.) Kétség csak az iránt támadhat, vájjon’helye van-e a megtagadásnak akkor is, midőn a per birája a telekkönyvi akadályt, mely feltétlen törvényes tilalmon alapszik, ismerte-e ? mire határozott igen-nel kell válaszolni.

A megkeresett telekkönyvi hatóság eljárására nézve ugyanis teljesen közömbös az a körülmény, hogy a per birája, ki a törvényes tilalomba ütköző bejegyzést elrendelte, ismerte-e a fennálló telekkönyvi állapotot, vagy sem? (igy különösen a végrehajtási zálogjog bekebelezésének elrendelésénél), mert eltekintve attól, hogy a szóbanforgó közjogi tilalmi törvény megtartására a közhatóságok és egyesek feltétlenül kötelesek, hogy tehát az abba ütköző bírói tévedés következményeihez saját eljárásukkal segédkezet nem nyújthatnak : minthogy annak megbirálására, hogy fenforog-e telekkönyvi akadály vagy sem, első sorban maga a telekkönyvi hatóság illetékes, ebből önként következik, hogy azt a per bíróságának rendelkezésétől is függetlenül kell eldöntenie, mit az 1881 : LX. t.-c. 136. §-ának az a szabálya is megerősít, mely szerint annak megbirálását, forog-e fenn telekkönyi akadály vagy sem, »a megkeresett telekkönyvi hatóságnak« tartja fenn.

A jogossági alapelvnél (legalitás) fogva a telekkönyvi hatóságnak kötelessége megvizsgálni, hogy a megkereső bíróság bir-e a törvények értelmében hatáskörrel a kérdéses ingatlanra vonatkozó rendelkezés tekintetében.

A mi már a kafh. egyházi javakra vonatkozó s a forgalomkivüliségen alapuló telekkönyvi akadály szempontját illeti, annak kettős kizárólagos ismérve : egyrészt a telekkönyvbe bejegyzett ingatlannak oly megjelölése (körülírása), mely annak rendeltetését tünteti fel, másrészt az arra vonatkozó törvényes elidegenítési tilalom. Midőn ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalom nem az egyéni akaratban, hanem a törvényekben gyökerezik és a telekkönyvi bejegyzés tárgya oly ingatlan, melynek már magából a telekkönyvi megjelöléséből kétségtelenül felismerhető az a jogi minősége, hogy közforgalom tárgyát nem képezi, az elidegenítési és terhelési tilalomnak, vagy mi ezzel egyértelmű, a közforgalom kívüliségnek külön kitüntetése teljesen felesleges.

Hazai jogunk szerint a kath. egyházi javakon kívül ilyenek a koronajavak is, melyek az országgyűlés beleegyezése nélkül a magyar szent koronától »semmi szin alatt« el nem idegeníthetők. (Wenzell id. m. I. 350 1)

Ha tehát az elidegenitési és terhelési tilalmat maguk a törvények szabják meg, s az ingatlannak, mint közforgalmon kivül állónak a telekkönyvből nyilván felismerhető, attól elválaszthatatlan minősége kétségtelenné teszi, hogy ama törvények oltalma alatt áll, akkor minden jogi előfeltételnek elég van téve abból a célból,