A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
63 tanárok előadásaiban, éberen s a papság s az ifjúság hitének épségéről okosan, de sürgősen és hatályosan gondoskodjanak; kerüljék az újításokat »vocum novitatem« s tartsák szem előtt XIII. Leo intelmét p »Nem lehet helyeselni kath. íróknál az olyan írmodort, mely kárhozatos újításra törekedvén, nevetségessé teszi a hívek jámborságát s új kér. életmódot hirdet, új parancsokat, a modern lélek új szükségleteiről, vágyairól beszél, a papságnak új szocziális hivatásáról s egyéb hasonlókat emleget«. Ezt tehát sem a könyvekben, sem a tanári testületben ne tűrjétek. Figyelmüket terjesszék ki azon könyvekre is, amelyek szent (kegy) helyek hagyományairól és szent ereklyékről szólnak s ne engedjék, hogy ilyen kérdéseket napilapokban s oly brosúrákban feszegessenek, amelyek a jámborság emelésére, ápolására valók, sem oly szavakkal, amelyek gúnyt, megvetést tartalmaznak, se azt ne tűrjék, hogy kategorikus hangon beszéljenek, különösen hogyha, mint közönségesen történik, állításaik a valószínűség mértékét nem haladják túl, avagy elfogult véleményen, puszta előítéleten alapulnak. Ami pedig a szent ereklyéket illeti, a következőket rendeljük. Ha a püspök, aki egyedül illetékes a dologban, megbizonyosodik róla, hogy valamely ereklye hamisított, nem hiteles, távolítsák el, ne tegyék ki a hívek tiszteletére. Ha pedig valamely ereklyének okmányai polgárháborúban vagy bármi más okból elpusztultak, ne tétessék ki nyilvános tiszteletre, hacsak a püspök hitelességét meg nem állapította. Az elévülés érvét vagy az alapos jogvélelem (praesumptio) elvét csak az esetben lehet alkalmazni, ha az ereklye tisztelete nagyon régi, a S. C. Indulg. et Reliquiar. 1896. évi decretuma értelmében, mely szerint: »Régi ereklyék tisztelete fentartandó, azon tiszteletben részesüljenek, amelyben eddig részesültek, kivéve, ha valamely külön esetben biztos érvekkel kimutatható, hogy hamisítás, tévedés forog fenn.« Ami pedig a hagyományokat illeti, tudnikell, hogv a szentegyház bölcs elővigyázattal úgy rendelkezett, hogy az ily hagyományokat nem engedi írásba foglaltatni, csak bizonyos elővigyázati feltételek mellett s a VIII. Orbántól előírt declaratio előrebocsájtása mellett, amely szabályszerű eljárás nem állítja biztosnak a tény valóságát, hanem csak megengedi, nem tiltja, hogy a hagyománynak hitelt adjanak. így rendelkezett a S. Rituum Congr. ezelőtt 30 esztendővel:2 »Az ilyen látományokat és privát kinyilatkoztatásokat az Ap. Szentszék sem nem approbálta, sem nem kárhoztatta, el nem vetette, hanem csak megengedte, hogy merő emberi hitelt adjanak nekik a jámbor hívek, a hagyomány minőségéhez képest, kivált ha megbízható tanúbizonyság és okmányok, emlékek megerősítik« — a jámbor hagyományt. Aki ahhoz tartja magát, nem kell semmitől sem tartania, mert valamely látomány (apparitio) tisztelete, a tényt tekintve relatív, vagyis hallgatagon a tény valóságának feltételéhez fűzi a tiszteletet, amennyiban pedig absolut jellegű, mindig igazságon alapul, mert az illető szentnek személyére vonatkozik mindig a szentek minden tisztelete, s hasonlókép kell a szent ereklyék tiszteletét megítélni. Végül az őrködő tanács kötelességévé tesszük, hogy a szocziális intézményeket s a szocziális kérdés irodalmát is állandóan figyelemmel kísérjék, nehogy e téren a modernizmus felüsse fejét, hanem e téren is mindenben az Ap. Szentszék rendeletéi betartassanak. 1 Instr. S. C. NN. EE. 27. Jan. 1902. — s Decret. 2. Máj. /877,
