A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
6i megakadályozni, hanem kiadását is meg kell tiltani. Azért a kiadhatásra való engedély megadásában a püspökök a lehető legnagyobb szigorral járjanak el. Miután pedig az officiorum kezd. Constitutio értelmében igen nagy azon kiadványok száma, melyek kiadásához a püspök engedélye szükséges és így nem képes a püspök maga mind előre átnézni, több egyházmegyében elegendő számú czenzorokat neveztek ki, akik az előzetes átvizsgálást elvégezzék. Ezt az intézményt nagyon dicsérjük s hogy ez valamennyi egyházmegyére kiterjesztessék, nemcsak ajánljuk, hanem egyenesen megparancsoljuk. Legyen tehát ezentúl minden püspök oldalán czenzor- testület, kiknek feladata a sajtó alá kerülő kiadványokat átvizsgálni; tagjai a világi és szerzetes papság kebeléből választandók, olyanok, kik életkor, tudomány és okosság tekintetében egyaránt kiválnak és akik a helyes középút eltalálásában, mit lehet helyeselni, mit kell helyteleníteni, megbízhatók. Ezeknek adassanak ki véleményezés végett mindazon iratok, melyek az idézett Constitutio 41. és 42. szakasza értelmében előzetes püspöki engedélyre szorulnak. A felszólított czenzor véleményét írásban nyújtja be. Ha ez kedvező, úgy a püspök megadja az engedélyt: Imprimatur szóval, előtte pedig ezen szavak álljanak: Nihil obstat, s kiteendő a czenzor neve. A római Curiánál épúgv, mint a többi egyházmegyékben szintén neveztessenek ki hivatalos czenzorok, akiket a bíboros Vicariusnak tett jelentés után és a pápa jóváhagyásával a Magister S. Palatii nevez ki, ugyanő jelöli ki, melyik czenzor melyik kiadandó munkát fogja átvizsgálni. Az engedélyt ugyancsak a nevezett Magister és a bíboros Vicarius vagy annak helyettese fogja megadni, de előrebocsájtva a fent- említett formulát a czenzor nevével. Csak kivételes esetekben, nagyon ritkán lehet elhagyni a czenzor nevét, ha a püspök jónak látja. A szerzővel a kijelölt czenzor neve ne közöltessék, kivéve ha már véleményt adott, még pedig kedvezőt, nehogy a czenzornak kellemetlenségei legyenek, ha az engedély megtagadását javasolja, vagy alkalmatlankodjanak nála, míg az átnézést végezi. A szerzetesek sorából senkit czenzornak ki ne nevezzenek, míg a tartományi rendfönöktől, vagy Rómában a rend generálisától titkos informátiót nem kértek és kaptak, szólni fog pedig az informátió a kiszemelt egyén erkölcseiről, tudományáról és hitének épségéről, az informatio lelkiismeretesen hivatalból állítandó ki. A szerzetes papság elöljáróit pedig figyelmeztetjük, hogy súlyos hivatali kötelességük, miszerint alattvalóik iratainak kiadását meg ne engedjék, míg csak meg nem kapták az Imprimaturt úgy a rendi hatóságtól, mint az illetékes püspöktől. Végül kijelentjük, hogy a czenzori czímre való hivatkozás, az illető puszta egyéni véleményeinek megerősítésére hiába történik hivatkozás. Ennyit általában, de azonfelül különösen szorgalmazzuk az Officiorum kezd. Constitutio 42. szakaszának betartását, miszerint: „Megtiltjuk, hogy világi pap a püspök előzetes engedélye nélkül napilap vagy folyóirat szerkesztésére vállalkozzék11 s ha valaki a kapott engedélyt veszélyesen használná, megintetvén, vonják meg tőle az engedélyt. Ami pedig a levelező vagy munkatárs papokat illeti, miután már többször megtörtént, hogy a lapokban és folyóiratokban modernista szellemű czikkeket közöltek, legyen rá gondjuk a püspököknek, hogy ilyen hiba ne történjek, s ha történik, intsék meg őket, s ha ez nem használ, tiltsák meg nekik a czikkezést. Lgyanazt parancsoljuk a szerzetes elöljáróknak,
