A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
6o tatni, sőt talán jóhírnévnek örvendenek, még nagyobb veszélyt képeznek, még könnyebben okozhatják, hogy olvasóik lassankint a modernizmusra hajoljanak. Egyáltalán, Tisztelendő Testvérek, nagyon komoly lévén a helyzet, parancsoljuk, hogy kiki köziiletek a saját egyházmegyéjében előforduló veszélyes könyvek kiszorítására erélyesen törekedjék, ha szükséges, ünnepélyes tilalom útján is. Mert bár az Apostoli Szentszék minden lehetőt megtesz az ilyen könyvek kiszorítására, de ezek száma már oly nagyra nőtt, hogy alig lehetséges valamennyiről jegyzéket vezetni. így aztán megtörténik, hogy néha későn jő az orvosság, mikor a baj már kelleténél jobban elharapódzott. Elrendeljük tehát, hogy a püspökök minden félelmet letéve, kíméletesen ugyan, de másrészt erélyesen teljesítsék e részben kötelességüket, szem előtt tartva XIII. Leo pp. Officiorum kezdetű Constitutiójának azon pontját, mely szerint: »A megyés püspökök, úgyis mint az Apostoli Szentszék delegáltjai azon ártalmas könyveket és egyéb kiadványokat, melyek egyházmegyéjükben jelentek meg avagy elterjedtek, tiltsák el és a hívek kezéből eltávolítani törekedjenek.« Nemcsak jogot adnak e szavak, hanem kötelességet is rónak a püspökökre. S ne gondolják, hogy e kötelességet teljesítették, ha egyik-másik könyvet az Apostoli Szentszéknek feljelentenek, s az alatt sok más káros könyv elterjed megyéjükben. Semmikép se feszélyezzen Titeket, Tisztelendő Testvérek, az, hogy valamely szerző esetleg más egyházmegyében ú. n. Imprimaturt szerzett és kapott, azért, mert lehet hogy színlelt az Imprimatur, vagy hanyag és felületes eljárásnak köszönheti az engedélyt, vagy túlzott jóindulat és bizalom okozata a szerző iránt, mely utóbbi eset utóbbi időben kivált a szerzetesrendek körében fordul elő. Azonfelül nem mindenkinek való egyenlő táplálék és így lehetséges, hogy ami egyik helyen közömbös, az más helyen ártalmas a körülmények elütő volta miatt. Ha tehát a püspökök meghallgatván okos emberek véleményét, ilyen könyvek közül is egynémelyüket eltiltani akarna, erre is hatalmat adunk, sőt kötelességévé tesszük. Mindenesetre tapintatosan, hogy ha t. i. ez elegendő, úgy a könyvtilalom csupán a papságra szorítkozzék, amellett természetesen a kath. könyvkereskedők kötelessége fentmarad, hogy a püspöktől bár csak ilyen módon tilalmazott könyveket sem árulhat. S ha már erről van szó, a püspökök gondoskodjanak róla, nehogy a könyvkereskedők bír- vágyból, üzleti érdekekből rossz könyveket áruljanak ; mert tudomásunk van róla, hogy nem egy könyvkereskedő jegyzékében a modernisták könyvei bőven vannak képviselve és nem csekély dicsérettel ajánlva. Az ilyeneket, ha az engedelmességet megtagadják, a püspök a szokásos megintés után a kath. könyvkereskedői czimtől fossza meg, annál inkább, hogyha püspöki könyvkereskedő czímét viselik; ha pedig pápai könyvkereskedők, úgy az ügyiről fegyenek jelentést az Apostoli Szentszéknél. Végül mindnyájuk emlékezetébe idézzük a fentidézett Officiorum kezdetű Apostoli Constitutio 26. szakaszát: »Mindazok, kik a Szentszéktől engedélyt nyertek tiltott könyvek olvasására és maguknál tartására, azért nem olvashatnak, vagy tarthatnak oly könyveket és folyóiratokat, melyeket a megyés püspök tilalmazott, hacsak az Apostoli engedélylevélben nincs kifejezetten kimondva, hogy felhatalmaztatnak bárkitől tilalmazott könyveket olvasni.« IV. De nem elegendő a veszélyes könyveknek csupán olvasását és eladását
