A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
58 hoz kell nyúlni. De arra kérlek Titeket, hogy ezen olyannyira fontos ügyben a legnagyobb éberséget, szorgalmat, gondot és erélyt tanúsítsátok. És amire kérünk Titeket, ugyanarra kérjük a többi lelkipásztorokat is, szintúgy a ifjúság, a papnövendékek nevelőit és tanítóit és főképpen a szerzetesrendek tanítómestereit. I. Első sorban ami a theol. tanulmányokat illeti, kívánjuk és parancsoljuk, hogy a skolasztika filozófia legyen a theol. tanulmányok alapja. Megjegyezzük, hogy »ha a skolasztikusok valamiben szőrszálhasogatók lettek volna, avagy kevésbbé megfontoltak, ha valamely tételük a későbbi kor biztos tételeivel nem volna összhangban, vagy bármikép és bármi okból nem valószínű valamely állításuk, azt semmikép sincs szándékukban a mai kornak követendő például kitűzni«1 És ami a fődolog, midőn a skolasztika filozófiát írjuk elő követendőnek, névleg azt a filozófiát értjük, amelyet aquinói sz. Tamás tanított, amelyről amit b. e. elődünk előírt, azt mind érvényben tartjuk és amennyiben szükséges, felújítjuk és megerősítjük, s szigorú betartását újból parancsoljuk. A püspökök feladata, ha valahol a szemináriumokban még nem volna megvalósítva, legalább a jövőre az előírások betartását követelni és sürgetni. Ugyanazt parancsoljuk a szerzetesrendek főnökeinek. A tanárokat pedig komolyan intjük, hogy szentül szem előtt tartsák, miszerint az aquinói bölcset elhagyni, tőle eltérni, kivált metafizikai kérdésekben, mindig veszedelmes, Ez alap lévén letéve, következnek a theol. tanulmányok, amelyeket, Tisztelendő Testvérek, amennyire csak képesek vagytok, mozdítsátok elő, hogy a szemináriumból kilépő növendékek nagyra becsüljék és szeressék a hittudományt, s örömüket leljék benne, mert »a tudományok nagy sokféleségében, melyek a tudvágyó észnek kínálkoznak, mindenki látja, hogy a szent hittudomány elsősége annyira világos, hogy a régi bölcsek mondása szerint az összes többi tudományok feladata, hogy neki szolgáljanak.»2 Hozzátesszük, hogy azokat is nagy dicséretre érdemeseknek tartjuk, kik kellő tiszteletben tartva a hagyományt, a szentatyákat és az egyház tanítóhivatalát, józan ítélettel és a kipróbált kath. elveket követve, a pozitív dogmatikát, tekintetbe véve az igaz és tárgyilagos történettudományt, tovább fejleszteni, művelni törekszenek. Nyilvánvaló, hogy ma nagyobb súlyt és gondot kell fordítani a pozitiv dogmatikára mint eddig, ezt a feladatot azonban oly módon kell megoldani, hogy a skolasztikus dogmatika kárt ne szenvedjen; azok pedig, kik a pozitiv dogmatikát máskép művelnék, joggal gáncsolandók volnának, mint akik a modernizmusra hajlanak. A profán tudományokról pedig elég ismételnünk azt, amit b. e. elődünk igen bölcsen mondott:8 »A természettudományokat gondosan műveljétek, mert. ami haladást e téren tett, azt valamint méltán csodálják a kortársak, úgy az utódok örökké magasztalni fogják.« De nem a szent hittudományok rovására, amire ugyancsak b. e. elődünk eme komoly szavakkal figyelmeztetett4: »Ezen szomorú tévelyek okát ha gondosabban kutatjuk, azt találjuk, hogy napjainkban minél jobban művelik a természettudományokat, annál jobban elhanyagolták a nehezebb és magasabb (bül- * * X1IJ. Leo Aeterni Petris körlevél. — 2 XIII. Leo In magna körlevél lo. Dec I889. — 3 Allocutio 7. Martii 1880. — 4 Id. hely.
