A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

55 Gergely pp.1 : »sajnálatos dolog bizonyára, mennyire mehet az emberi ész őrjön­gése, ha valakit minden áron való újításvágy vezet, és az Apostol intelme ellenére többet akar tudni, mint kell, s túlságosan bízva önmagában, azt hiszi, hogy az igazsá­got a kath. egyházon kívül kell keresni, holott az a tévely legkisebb foltja nélkül csakis az egyházban található.« De még sokkal inkább elvakulttá tesz és visz tévelybe a gőg, mely a modernizmus tanában új otthonra talált, belőle mindenké­pen tápot nyer s benne mindenféle alakjában nyilvánul. A kevélység teszi azt, hogy vakmerőén bizakodva önmagukban, mindennek bírójául önmagukut teszik meg. A kevélység az oka ama hiú dicsekvésnek, mintha ők találták volna fel a bölcseség kövét s egyedüli birtokosai volnának a bölcseségnek, kevélyen és felfuvalkodva mondják: Nem vagyunk olyanok, mint a többi (szűk látkörű) emberek, s nehogy másokhoz legyenek hasonlók, bármely újítást, ha még oly absurd volna is, elfogad­nak, s mindig csak ábrándos újításokról álmadoznak. A kevélység okozza, hogy minden alárendeltséget megtagadnak s azt követelik, hogy a tekintély elve a sza­badság elvével összeegyeztessék (az előbbi rovására). A kevélység teszi, hogy ma­gukról megfeledkezve mindig csak mások megreformálására gondolnak és semmiféle hivatali fokozat, még a legfelsőbb hatóság iránt sincsenek kellő tisztelettel. Nincs rövidebb és könnyebb ut a modernizmusra, mint a kevélység. Ha valamely laikus hívő avagy pap teljesen megfeledkezik a keresztény élet azon parancsáról, mely szerint önmagát meg kell tagadnia annak, aki Krisztust akarja követni, az alkalmas a modernizjnus zászlójának követésére. Azért, Tisztelendő Testvérek, legelső teen­dőtök az ilyen kevély embereknek ellentállni, őket soványabb javadalomba, szeré­nyebb hivatalba helyezni, hogy mentői felfuvalkodottabbak, annál jobban megaláz- tassanak, s kisebb hatáskörre szoríttatván, kevésbbé lehessenek mások kárára. Továbbá a papnevelő intézetek növendékeit egyrészt személyesen, másrészt a sze­mináriumi elöljárók útján gondosan megvizsgáljátok, s ha valaki közülük a kevély­ség szellemének hódol, azokat a papi pályáról eltávolítsátok. Bárha mindig meg­történt volna, kellő éberséggel és szilárd elhatározással. S ha az erkölcsi okokról az értelmi okokra térünk át, első oka a bajnak a tudatlanság. A modernisták ugyanis, kik az egyházban a legokosabb tanítóknak tartják magukat, s a modern filozófiát tele szájjal hirdetik s lenézik a józan skolas- tika filozófiát, nem egyébért állottak az előbbinek szolgálatába, mint azért, mert álokoskodások áldozatai, mert a józan filozófiát nem ismerik, s azért képtelenek a fogalmak konfúzióját kikerülni, s az álokoskodásokat felismerni s megczáfolni. Azért oly sok és oly nagy tévedéssel teli rendszerük, mert eredetét az álbölcseletnek, a hittel való összeházasításának köszöni. Amely téves rendszernek terjesztésére nagy törekvést és gondot fordítanak. Oly fáradhatatlanul munkálkodnak, hogy sajnálkozunk azon, hogy mennyi erőt fel­emésztenek az egyház kárára, holott helyesen felhasználva, az egyháznak mily nagy hasznára lehetnének. A lelkek megtévesztésére kettős fogással élnek; egyrészt az akadályokat iparkodnak eltávolítani, másrészt a kedvező körülményeket kifürkészik 1 Encycl. Singulari Nos. 7 kai. Juli 1834.

Next

/
Thumbnails
Contents