A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
55 Gergely pp.1 : »sajnálatos dolog bizonyára, mennyire mehet az emberi ész őrjöngése, ha valakit minden áron való újításvágy vezet, és az Apostol intelme ellenére többet akar tudni, mint kell, s túlságosan bízva önmagában, azt hiszi, hogy az igazságot a kath. egyházon kívül kell keresni, holott az a tévely legkisebb foltja nélkül csakis az egyházban található.« De még sokkal inkább elvakulttá tesz és visz tévelybe a gőg, mely a modernizmus tanában új otthonra talált, belőle mindenképen tápot nyer s benne mindenféle alakjában nyilvánul. A kevélység teszi azt, hogy vakmerőén bizakodva önmagukban, mindennek bírójául önmagukut teszik meg. A kevélység az oka ama hiú dicsekvésnek, mintha ők találták volna fel a bölcseség kövét s egyedüli birtokosai volnának a bölcseségnek, kevélyen és felfuvalkodva mondják: Nem vagyunk olyanok, mint a többi (szűk látkörű) emberek, s nehogy másokhoz legyenek hasonlók, bármely újítást, ha még oly absurd volna is, elfogadnak, s mindig csak ábrándos újításokról álmadoznak. A kevélység okozza, hogy minden alárendeltséget megtagadnak s azt követelik, hogy a tekintély elve a szabadság elvével összeegyeztessék (az előbbi rovására). A kevélység teszi, hogy magukról megfeledkezve mindig csak mások megreformálására gondolnak és semmiféle hivatali fokozat, még a legfelsőbb hatóság iránt sincsenek kellő tisztelettel. Nincs rövidebb és könnyebb ut a modernizmusra, mint a kevélység. Ha valamely laikus hívő avagy pap teljesen megfeledkezik a keresztény élet azon parancsáról, mely szerint önmagát meg kell tagadnia annak, aki Krisztust akarja követni, az alkalmas a modernizjnus zászlójának követésére. Azért, Tisztelendő Testvérek, legelső teendőtök az ilyen kevély embereknek ellentállni, őket soványabb javadalomba, szerényebb hivatalba helyezni, hogy mentői felfuvalkodottabbak, annál jobban megaláz- tassanak, s kisebb hatáskörre szoríttatván, kevésbbé lehessenek mások kárára. Továbbá a papnevelő intézetek növendékeit egyrészt személyesen, másrészt a szemináriumi elöljárók útján gondosan megvizsgáljátok, s ha valaki közülük a kevélység szellemének hódol, azokat a papi pályáról eltávolítsátok. Bárha mindig megtörtént volna, kellő éberséggel és szilárd elhatározással. S ha az erkölcsi okokról az értelmi okokra térünk át, első oka a bajnak a tudatlanság. A modernisták ugyanis, kik az egyházban a legokosabb tanítóknak tartják magukat, s a modern filozófiát tele szájjal hirdetik s lenézik a józan skolas- tika filozófiát, nem egyébért állottak az előbbinek szolgálatába, mint azért, mert álokoskodások áldozatai, mert a józan filozófiát nem ismerik, s azért képtelenek a fogalmak konfúzióját kikerülni, s az álokoskodásokat felismerni s megczáfolni. Azért oly sok és oly nagy tévedéssel teli rendszerük, mert eredetét az álbölcseletnek, a hittel való összeházasításának köszöni. Amely téves rendszernek terjesztésére nagy törekvést és gondot fordítanak. Oly fáradhatatlanul munkálkodnak, hogy sajnálkozunk azon, hogy mennyi erőt felemésztenek az egyház kárára, holott helyesen felhasználva, az egyháznak mily nagy hasznára lehetnének. A lelkek megtévesztésére kettős fogással élnek; egyrészt az akadályokat iparkodnak eltávolítani, másrészt a kedvező körülményeket kifürkészik 1 Encycl. Singulari Nos. 7 kai. Juli 1834.
