A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
5i e hibák menthetők, sőt, ami csodálatos, jogosan és törvényesen mondatott ki, amit kifogásolnak. Hasonlókép a szent könyvekben is számos tudományos és történeti tévedés foglaltatik. De mentegetésül hozzáteszik, hogy a biblia tárgya nem is tudományos vagy történeti kérdések, hanem a valláserkölcs. A tudomány és történelem itt csak mellékes, mint a ruha ; a vallási és erkölcsi tapasztalat ruházata, hogy a nagy tömegben könnyebben terjeszthető legyen, az igazi tartalom, amelyet, minthogy a tömeg nem értett volna meg, a hibátlanabb tudomány és történelem csak kárára lett volna, nem pedig hasznára, — különben, úgy mondják, a szent könyvek miután egész természetük szerint vallásos iratok, külön saját életet élnek, s az életnek megvan a maga igazsága és logikája, amely különbözik az ész igazságától és logikájától, sőt egészen más rendbe tartozik, t. i. igazsága viszonylagos, viszonyítva és arányítva egyrészt azon közeghez, melyben az élet lefolyik és azon czélhoz, melyért ez az élet létezik. Végül annyira mennek, hogy minden tartózkodás nélkül kimondják, hogy az élet minden kifejlődési tünete igaz és törvényszerű. Miszerintünk ellenben, Tisztelendő Testvérek, kik azt tartjuk, hogy csak egy igazság van, s a szentkönyvekről azt tartjuk, hogy a »szentlélektől sugaltatva írattak s azért Isten a szerzőjük,«1 ez annyit jelent, hogy Isten, ha szükséges avagy hasznos, hazudik s szt. Ágoston szavaira hivatkozunk, aki azt írja: »Ha egyszer ily nagy tekintélylyel (szentírás, Isten szava) összeférőnek mondatik a szükségbeli hazugság, nem lesz a bibliának egy részecskéje sem, melyet ha valaki vagy megtartani nehéznek vél, vagy elhinni bajosnak tart, ugyanazon vészteljes szabály alapján szükségbeli hazugságnak ne minősítené.«2 És így oda jutnánk, amit ugyanaz a szent hittudós mond, hogv a bibliából »kiki azt hinné, ami tetszik, ami nem tetszik, nem hinné«. De a modern hitvédők még tovább mennek. Elismerik, hogy a szentkönyvekben néha olyan érvelések fordulnak elő valamely tétel bizonyítására, melyek semmi ésszerű alappal sem bírnak. Ilyenek fordulnak elő különösen a jövendölésekre alapított érveknél. De azért ezeket is védik, azt mondják, hogy jogosult szónoki fogások ezek s azért törvény- szerű érvelés ; sőt mi több, megengedik, sőt maguk azt vallják, hogy maga Krisztus is nyilván tévedt Krisztus országa eljövetele idejének meghatározásában ; s ez nem csodálatos, úgymondják, mert ő is az élet, az evolutio törvényei alá volt vetve. Elképzelhetni ezek után, mint vélekednek az egyház dogmáiról. Tele vannak nyilvánvaló ellenmondásokkal; de ez nem ellenkezik az élet logikájával, sem a symbo- lizmus igazságával; tárgyuk ugyanis a »végtelen,« amelynek különféle visszatükrö- zései. Végül annyira mennek ennek védelmében és bizonyítgatásában, hogy nem átallják azt állítani, miszerint semmi sem szolgál inkább a végtelennek tiszteletére, mint az, hogy ellentétes dolgokat állítanak róla ! Ámde ha egyszer az ellentmondás elvét elejtjük, mit nem lehet akkor bizonyítani ? Azonban ha mindezek daczára valaki még sem hinne, tudni kell, hogy nem csupán obj-ektiv érvekkel lehet valakit megtéríteni, meggyőzni, hanem subjektiv érvek is állnak rendelkezésre. E czélból megint- az immanentia elvéhez fordulnak segítségért. Arról akarják meggyőzni az embert, hogy bensejében, természetének és 1 Conc. Vat. De Rev. cap. 2. — * Epist. 28.
