A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

láttuk, a bölcseletük parancsa szerint írtak meg; másrészt directe, mert bölcseletüktől kölcsönzik vezérelveiket és irányeszméiket. Innen az a közismert modernista elv, hogy a modern hitvédelem a vitás vallási kérdéseket történeti és lélektani módszer segítségével kell megoldani. Azért a modernista hitvédők azon kezdik a dolgot, hogy az észelvüeknek (rationalistáknak) kijelentik, hogy érveiket nem a szentírásból, nem a régi módszer szerint megírt egyháztörténelemből veszik, hanem a modern módszer szerint készült való történelemből. Es ez nem puszta »argumentum ad hominem« az ő szájukban, hanem valóban azt tartják, hogy csakis az a történelem adja elő a valót. Őszinteségükről nem is kételkedhetni e tekintetben, mert a rationalisták jól ismerik őket, s mint egyazon zászló alatt küzdőket dicsérettel halmozzák el őket, s ezzel a dicsérettel, melyet igaz kath. hívő szégyellene és visszautasítana, ők még dicsekesznek is, sőt az egyház dorgálásával szemben ezt szegezik ellen. De lássuk már egy példán, milyen az ő hitvédelmük. Egyik hitvédőjük czélul, úgymond, azt tűzte ki magának, hogy még hitetlen embert rávezessen azon tapasztalatra a kath. hitet illetőleg, mely tapasztalat a modernisták elvei szerint a hit egyedüli alapja. E czélra két út áll rendelkezésre : az egyik objektiv, a másik subjektiv jellegű. Az első az agnoszticzizmusból indul ki, s azt törekszik kimutatni, hogy a vallásban, névleg a kath. vallásban van életerő, mely a józan psychologust és történészt kényszeríti annak elismerésére, hogy történetében valami ismeretlen tényező rejlik. Ehhez azonban szükséges kimutatni, hogy a mai kath. vallás azonos avval, amelyet annak idejében Krisztus alapított, vagyis semmi egyéb, mint azon magnak, melyet Krisztus elültetett, haladó továbbfejlődése. Először tehát azt kell meghatározni, milyen volt az a mag ? Ezt pedig a következő formulával fejezi ki: Krisztus Isten országának eljövetelét hirdette, amely rövidesen meg fog alakulni, és hogy ő lesz annak Messiása, vagyis Istentől rendelt szerzője, rendezője, szervezője. Ezek után csak azt kell kimutatni, hogy fejlődött tovább az a mag, az immanentia és permanentia törvénye szerint, lassan és történeti körülmények szerint, és hogyan alkalmazkodott az egymást követő időszakok különféle viszonyaihoz, hogy tette sajátjává vitaliter mindazon hittani, istentiszteleti és szervezeti formákat, melyek felszívása hasznosnak mutatkozott, eközben a netán útjába került akadályokat legyőzte, ellenfeleit leverte, az üldözéseket és harczokat túlélte. Miután pedig kimutatták, hogy mindez, t. i. az akadályok, az ellenségek, az üldözések, a küzdelmek, továbbá az egyház élete és termékenysége olyan jellegű, hogy bár az evolutio törvényei érvényesülnek az egyház történetében, mégis másrészt az egyház történetének teljes magyarázatára elégtelenek ; tehát az említettem ismeretlen tényező magától jelentkezik, előttünk áll. így beszélnek ők. De nem veszik észre, hogy az egész okoskodás kiindulópontja önkényes, a kezdetbeh mag meghatározására tisztán apriorisztikus, az agnosztikus és evolutionista bölcselet apriorizmusának terméke, indokolatlan, önkényesen van úgy meghatározva, ahogy rendszerüknek megfelel.

Midőn azonban a fentírt módon védik az új hitvédők a kath. egyházat, amellett készségesen megengedik, hogy sok gáncsolni való van benne, sőt nem homályos tetszelgéssel mondogatják, hogy dogmatikai tévedések és ellentmondásoktól sem ment az egyház, ők találtak ilyen hibákat ; de mindjárt hozzáteszik, hogy