A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
49 evolutio elve, melynek gyökere a hit evolutiója, amelylyel a szentkönyvek evolutiója párhuzamban áll. Hozzáfűzik még, hogy ezen kifejlődés menetének nyomai oly szembeszökők, hogy történetét csaknem teljes pontossággal meg lehet írni, sőt valóban meg is írják a történetet és pedig oly biztossággal, mintha saját szemükkel látták volna az egyes írókat, kik időszakonként tovább fejlesztették, bővítették az egyes szentkönyveket. Ennek bizonyítására, megerősítésére segítségül hívják az u. n. szövegkritikát, s arról iparkodnak meggyőzni, hogy ez vagy az a tény avagy beszéd nem áll a helyén s más hasonló okokat hoznak fel. Azt kell vélned, hogy az elbeszélés és beszédek bizonyos typusait állapították meg, amelyek alapján biztossággal tudják megmondani mi van a maga helyén, mi nincs. Ilyen úton-módon ki és hogyan képes dűlőre jutni, értse meg aki tudj. Mert ha őket hallod, a szentkönyvek kutatásában mily eredményre jutottak, hogy t. i. annyi kifogásolni való van a szent szövegen, akkor azt hinnéd, hogy előttük senki sem foglalkozott a szentkönyvekkel s hogy a tudósok eddigi csaknem végtelen sora nem értett a dologhoz, holott tehetségre, tudásra, olvasottságra, életszentségre nézve a modernistákat messze túlhaladták. És ezek a tudósok nemhogy kifogásolták volna a szent szöveget, hanem minél jobban, behatóbban vizsgálták, annál nagyobb hálát adtak az Istennek, hogy ily kegyes volt hozzánk, emberekhez. De hát Istenem, nem is éltek ezek a hittudósok azon segédeszközökkel, melyeket a modernisták használnak, a mesterük és vezérük nem volt egy hibás bölcseleti rendszer, melynek gyökere az istentagadás, sem nem tették önmagukat ítélkező bírónak meg (subjectivismus). Ebből, azt véljük, már eléggé világos, hogy milyen a modernisták történeti módszere. Első szerep a modernista bölcseletnek jut, ezt követi a történész, végül a belső kritika és a szövegkritika. Miután pedig az első és főoknak az a tulajdonsága, hogy a következőkre mindre rányomja a bélyegét, joggal mondhatjuk, hogy a modernista kritika az agnoszticzizmusnak, irnmanenticzismusnak és evolutionizmusnak hódol: és hogy a modernista kritika hívei a modernista bölcseletben foglalt tévelyeket szintén vallják s azért a kath. hittannal ellentétben állnak. Azért csodálatosnak látszik nagyon, hogy a kath. hívők között ennek a kritikai rendszernek annyi híve van. De annak kettős oka van : az egyik az, hogy ezen történészek és kritikusok szoros szövetségben élnek, élénk összeköttetést tartanak fenn nemzetiségi és valláskülönbség nélkül ; a másik magyarázó ok határtalan vakmerőségük, melynél fogva ha bármelyikük valamit feltalál, valamennyien egyhangúlag magasztalják s a tudomány haladásának nyilvánítják, azt ellenben, aki hasonlókép dicsérni vonakodik, egyértelműleg megtámadják és aki támadni merné, azt tudatlansággal vádolják, végül, aki elfogadja, azt dicséretekkel halmozzák el. Innen van, hogy sokan vannak köztük a rászedettek, akik ha behatóbban megfontolnák a dolgot, önmaguktól megijednének. A tévelygők ezen praepotenskedő uralmából azonban és a könnyen gondolkodó lelkek óvatatlan meghódolásából az következik, hogy megromlik az egész tudományos légkör, inficziált lesz a levegő s még jobban terjed a ragály. De térjünk át a modernista hitvédelemre. VI. A hitvédelem a modernistáknál megint kétszeresen is függ bölcseleti rendszerüktől. Indirecte, mert anyagát azon történelemből kölcsönzi, melyet, mint
