A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
45 szerepét és elméletét, mert a többi okok mellett, amelyeket elősoroltunk, ez a fö- bázisa, alapja, sarkpontja annak a hírhedt modern történeti módszernek. Az evolutio tanáról meg kell azonban még jegyezni, hogy bár a szükségletek és igények adnak impulzust az evolutióra, a továbbfejlődésre, mégis nem ez az egyedüli tényező; ha csak ez a tényező egyedül szerepelne, akkor a továbbfejlődés könnyen túllépné a hagyomány korlátáit és így az eredeti életelvtől elszakadva, inkább rombolna, mint építene. Vagyis a modernisták szerint az evolutio két erőtényező összeütközéseiből származik, az egyik továbbhaladásra késztet, a másik a konservativizmusra hajlik s a túlzástól visszatart. A konservativ erőt az egyház képviseli és a hagyomány a fő letéteményese. Ezt az erőtényezőt érvényesíti az egyházi tekintély, egyrészt mivel a tekintély az élet változó viszontagságai felett állván, a haladást követelő ösztökélésekből semmi, avagy alig valami ér fel hozzá- Ellenkezőleg a haladást sürgető erő, mely a lelkek belső szükségletein alapul, az egyedek öntudatában rejtőzködik, ott dolgozik, különösen azon egyénekben, akik belsőbb életet élnek. íme, Tisztelendő Testvérek, azon vészteljes tan, mely a laikus elemet az egyházban a haladás tényezőjévé, hordnokává teszi. Ezen két erőtényező, a konzervatív és a progresszív erő, a tekintély és az egyedek közt folyó küzdelemből kiegyezés, kompromisszumokból születik a haladás, erednek a változások. Ugyanis az egyedek öntudata, vagy ezek közül a kiválóbbak, hatást gyakorolnak a kollektiv öntudatra, ez pedig nyomást gyakorol a tekintély elvének képviselőire és Így kényszeríti őket a kiegyezésre, a kompromisszumra, a béke fentartására. Ezekből könnyen megérthető, miért csodálkoznak annyira a modernisták, midőn az egyházi tekintély részéről dorgálásban, vagy fenyítésben részesülnek? Azt, amit vétségül tudnak be nekik, ők azt szent kötelességnek tartják, melyet teljesíteni tartoznak. Az egyéni öntudat igényeit, szükségleteit senki sem ismeri jobban, mint ők, mivel közelebb állnak hozzájuk, mint az egyházi tekintély. Az összes igényeket, szükségleteket ők mintegy összegyűjtik, bennük összpontosulnak azok s azért kötelességük nyilvánosan, szóval és írásban fellépni azok hangoztatására. Nem bánják, ha az egyházi tekintély gáncsolja is őket, ők kötelességet teljesítenek, a kötelességtudásra támaszkodnak, s legbelsőbb tapasztalatból tudják, hogy nem gáncsra, hanem dicséretre érdemes munkát végeznek. Jól tudják ők, hogy haladás nincs küzdelem nélkül s minden küzdelem áldozatokat követel; de ők szívesen lesznek áldozatok, mint voltak a próféták és maga Krisztus. Nem is neheztelnek a tekintélyre azért, mert velük rosszul bánik, nem irigykednek, sőt elismerik, hogy a tekintély kötelességét teljesíti. Csak azon panaszkodnak, ha meghallgattatásra nem találnak, mert azzal a lelkek haladása késedelmet szenved, de eljön biztosan az idő, mikor a húzáshalogatásnak vége lesz, mert az evolutio törvényét ideig-óráig fel lehet ugyan tartóztatni, de megdönteni, megsemmisíteni nem lehet. Következetesen haladnak tehát a megkezdett úton előre, megmaradnak útjukon, daczára annak, hogy csúfolják, kárhoztatják őket, s hihetetlen vakmerőségüket és elbizakodottságukat álszerénység leplébe burkolják. Nyakukat ugyan színleg meghajtják, de ezalatt kézzel és lélekkel a megkezdett harczot annál vakmerőbben folytatják. Tudva és akarva cselekszenek így, egyrészt, mivel azt tartják, hogy a tekintélyt csak ösztökélni kell, nem pedig
