A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

44 Azért e téren is valami középutat kell keresni, mely úgy a tekintély mint az egyéni szabadság érdekeit egyaránt megvédi. Addig is a jó katholikusnak az a teendője, hogy a nyilvánosság előtt a tekintélyt mindenkép tiszteletben tartja, de egyéni meg­győződéséből azért semmit sem enged. Általában véve az a véleményük az egy­házról, hogy mivel az egyházi hatalom hatásköre egyedül a lelkiekre terjed ki, minden külső apparátust törülni kell. Feledik tehát, hogy bár az egyház célja a lelkek üdvössége, de nem tisztán lelki társaság; és hogy az egyházi hatalom iránti tisztelet végelemzésben alapítójára, Krisztusra vezetendő vissza. De hogy befejezzük, Tisztelendő Testvérek, a hitről és annak különféle csiráiról szóló fejtegetésük ismertetését, hátra van még e kettőnek modernista ma­gyarázata. Alapelvük e tekintetben : a hitben, amely élő, minden változó és válto­zandó. És ezzel áttérnek felfogásuk alapeszméjére, kútfejére, az evolutionizmusra. A dogmák, az egyház, az istentisztelet, a szent könyvek, sőt maga a hit is, ha élők, ha nem holtak, az evolutio törvényének vannak alávetve. Ezen nem is lehet csodálkozni, ha visszaemlékezünk azokra, amiket ezekről egyenkiní mondottak a mo­dernisták. Fel lévén állítva az evolutio törvénye, az evolutio módját részletesen leírva találjuk a modernistáknál. Először ami a hitet illeti. A hit kezdetleges formája durva volt és közös valamennyi népnél, mely magából az ember természetéből életszük­ségletéből folyt. A vitális evolutio szülte azután a haladó fejlődést ; nem új formák külső hozzáadásával, hanem mivel a vallási érzet mindjobban áthatotta az öntudatot. Ezen haladó fejlődésnek két útja volt: először negativ, t. i. minden külső elemet, ami a családból, a nemzetből származott, eltávolítani ; a másik positiv jellegű, t. i. az ember értelmi és erkölcsi műveltségének előhaladásával az istenismeret szélesebb és világosabb lett, és a vallási érzet finomultabb. A hit haladó fejlődésének okai ugyanazok, mint amelyeket fentebb felsoroltunk a hit eredetének magyarázatára. Hozzászámítandó még bizonyos rendkívüli férfiak fellépése (akiket mi prófétáknak nevezünk és akik közt legkiválóbb volt Krisztus), egyrészt azért, mert életükben és beszédjükben volt valami titokzatos, amit a hit az istenségnek tulajdonított, másrészt azért, mert e férfiak új, addig ismeretlen belső tapasztalatokat hoztak felszínre, melyek az illető kor vallási szükségleteinek különösen megfeleltek. A dogmák fej­lődése leginkább annak köszönhető, hogy a hit akadályai legyőzetnek, az ellenség leveretik, az ellenvetések megcáfoltatnak. Hozzáadandó bizonyos örökkétartó önkény­telen törekvés »nisus« mindjobban behatolni a hit titkainak tartalmába. így, hogy egyéb példákat mellőzzünk, így történt Krisztus személyével, amelyben az isteni elemet lassankint annyira fokozták, hogy végül Istenember lett belőle. Az istentisz­telet fejlődésének főoka azon kényszerűség, melynélfogva a nemzetek erkölcsei- és hagyományaihoz mindjobban simulni, alkalmazkodni törekszenek, másrészt azon törek­vés, hogy bizonyos cselekedetek gyümölcseiben törekszenek az emberek részesülni, mely hatást a gyakorlat tulajdonítja nekik. Végűi ami az egyházat illeti, a tovább­fejlődés oka abban keresendő, hogy összhangba kell jönnie a történeti viszonyok­kal, körülményekkel és az államélet, a kormányformák új alakulataival. így alkal­mazzák a továbbfejlődés, evolutio elméletét a részletekre. És itt, mielőtt tovább mennénk, szeretnők jól emlékezetbe vésni a szükségletek, igények ezen alapvető

Next

/
Thumbnails
Contents