A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
9 tulajdonjoga a r. kath. iskola tényleges birtokában lévő iskolai ingatlanokra telekkönyvileg biztosítva van, azért minden plébános a) a telekkönyvi bejegyzés személyes megtekintésével, vagy hiteles telekkönyvi kivonat beszerzésével vizsgálja meg a r. kath. iskola tényleges birtokában lévő ingatlanok tulajdonjogának telekelését; b) a vizsgálat eredményéről a telekkönyvi bejegyzés szószerinti idézése, vagy a hiteles telekkönyvi kivonat beküldése mellett tegyen jelentést az egyházmegyei hatóságnak ; c) minden eshetőségre gyűjtse össze a tulajdonjog igazolására szolgáló jogcímek okmányait. IV. Az iskola költségeinek biztosítása. Költségvetés készítése. A népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi 38. t. c. megalkotása előtt Magyarországban más, mint vallásos jellegű iskola nem volt és az iskolák annyira összefonódtak a politikai községgel, hogy a tisztán katholikus községekben az iskola kiadásait majdnem kivétel nélkül a községi pénztárból fedezték. Az említett t.-cikk 25. §-a szabályozta a községek viszonyát az iskolához s 1-ső bekezdésében kimondotta, hogy általában nem tekintetnek ezentúl felekezeti iskoláknak azon tanintézetek, amelyek községi vagyonból és jövödelmekből tartatnak fen. Ugyanezen §. 2-ik bekezdése szerint mégis, azon már fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve, amelyek eddigelé a község vagyonából és jövödelmeiből tartatnak fen, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani, de ily esetben a segélyezés a különböző hitfelekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg s egy hitfelekezet iskolájától sem vonathatik el, mig a többi hitfelekezetek iskolái irányában is meg nem szüntettetik. Részint ezen rendelkezés nyomán, részint már azelőtt is kétféle gyakorlat fejlődött ki. A községek vagy tisztán községi jövödelmekből fedezték a kath. iskola fentartási költségeit s így ahhoz mindenki hozzájárult, aki a község terheinek viselésében részt vett, tekintet nélkül vallására, vagy a fenntartási költségeket csak a katholikusokra vetették ki, úgy, hogy az tulajdonképen egyházi adó jellegével birt, melyet a község szedett be, mivel ahhoz az egyháznak megfelelő szervezete nem volt. Ez utóbbi gyakorlatot a törvény nem érinti s a község az 1868. évi 38. t.-cikk életbelépte után is bármikor magára vállalhatja az egyházi iskolaadó kivetésének és beszedésének gondját. Nem ügy az említett 25. §. 2-ik bekezdésében foglalt gyakorlatot. Ez csak akkor állhat fenn, ha már 1868. előtt is fennállott. S erre vonatkozólag az 1868. évi 38. t.-c. életbeléptetésekor a községeket meg is kérdezték, hogy fenn kivánják-e tartani a régi gyakorlatot? A községek általában a régi gyakorlat fentartása mellett nyilatkoztak-s ennek következtében, mint azt a mi egyházmegyénkben is széltében tapasztaljuk, a kath. iskola költségeit sok helyen a politikai község saját jövödelmeiből fedezi. Ez, míg egyrészről kényelmessé teszi az iskola vezetőinek helyzetét, mert nem kénytelenek az iskola fentartási költségeiről gondoskodni, másrészről az iskola elközösítésének veszedelmét rejti magában, ami rövid idő alatt be fog következni mindazon helyeken, melyeken az egyház tulajdonjogát az iskolai alapvagyonra nem sikerül telekkönyvileg biztosítani. A telekkönyvi biztosítás által az iskola bizonyos alapjövödelemre tesz szert a kántortanítói földekből, melyhez a többi jövödelem már csak járulékként csatlakozik, habár rendesen felülmúlja is a föld jövödelmét. Nem is említem az iskolaépületet, mely ha az egyház tulajdonát képezi, a községesítő és államosító törekvések nagy mértékben meg vannak bénítva. De habár igen nagy, sőt alapvető fontosságot tulajdonítok a telekkönyvi biztosításnak, nem kisebb fontosságot kell tulajdonítanunk az iskolai jövödelmek biztosításának. Ez adja az
