A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
21 tődik, hogy ezen elszámolási mód mellett a bevételek közöl elmarad az a tétel, melyet némelyek »nyereség értékpapír vételénél« cim alatt be szoktak állítani. 8. A szabályzat VII. fejezetének 60. §-ban meg nem engedett tételek a templompénztárak terhére el nem számolhatók. Irodai költségek, anyakönyvi kivonatok költségei a javadalmasokat terhelik. 9. A Mérlegkészítésnél vigyázni kell, hogy az egyik évről a másikra átvitt készpénzmaradékhoz, mely a Mérleg első tételét képezi, ne számíttassák hozzá a hátralékok összege, mert a hátralékok csak követelést és nem készpénzt képeznek, habár a Mérleg végösszegében a vagyonhoz hozzászámíttatnak is. Ezen szabálynak figyelembe vételét megkönyíti az a körülmény, hogy a Mérlegben a készpénzmaradék és a hátralékos összeg külön fel van tüntetve. 10. Mise- és egyéb alapítványoknál is a tökeelhelyezés elszámolása a 3-ik pontban körülírt mód szerint történik. A misealapítványoknál látszólag nehézséget okoz az értékpapir beszerzése folytán előálló tökeszaporulat. A tőkeszaporulatot az értékpapírok alacsony árfolyama okozza. Mivel ugyanis az árfolyam alacsonyabb a névértéknél, az értékpapírt pedig névértékben kell elszámolni, azért az árfolyam és a névérték közti különbözet szaporítja a tőkét. Ezen különbözeiét sem a templompénztárba átvinni, sem a részesedők közt felosztani nem szabad, mert az a misealapítványi pénztárt illeti és vagy az illető misealapítványnál kezelendő továbbra is, mint tőke, vagy sok esetben egyszerűbbé válik a kezelés, ha az így megmaradt különbözetetek egyesíttetnek, és a misealapítványok felsorolása után végül külön tételszám alatt számoltatnak el igy: »Értékpapir vásárlásnál az . . . sz. alapítványoknál fennmaradt« s a tőkerovatba iratik a fenmaradt összeg. Kamatjai külön kötelezettség nélkül a számadó és a templompénztár közt ft/c és V6 arányban megoszthatók. Ha idővel valamelyik részes alapítványnak kiegészítése válnék szükségessé, a kiegészítés ezen összegből eszközölhető. / 11. Különös gondosságot igényel az adók kivetésének figyelemmel kisérése. Többször előfordul, hogy részint a bevallások hiányossága, részint az adókivető közegek tévedése folytán az adók túlmagas összegben vettetnek ki, vagy olyan tőkék is adózás alá vonatnak, melyek adótörvényeink szerint adózás alá nem vonhatók vagy legalább az adónak azon nemével nem terhelhetők. Az adókivetés helyességének ellenőrzésére elsősorban a vagyonkezelők hivatottak, akiknek lelkiismereti kötelessége az adók törvénytelen kivetése ellen a jogorvoslat útját azonnal követni. Hasznos útmutatást ad e tekintetben Gálffy Ferenc: A papság és a felügyelete alatt álló plébániák, templomok és alapok által fizetendő adók és illetékek kézikönyve. Pozsony 1896, mely annak idején az egyházmegyei hatóság engedélyével a templompénztár terhére több plébániai könyvtár részére megszereztetett. Újabban pedig Vécsey Géza : A felekezetek pénzügyi és közigazgatási kézikönyve, Gyoma 1904. A központi számvizsgáló bizottság csak akkor képes az adókivetés helyességét elbírálni, ha az adótétel igazolására szolgáló mellékleten számszerint ki van mutatva, hogy a templompénztár mennyi egyenes állami adót fizet ingatlanai után, mekkora tőke után fizet tőkekamatadót, számszerint mekkora az állami adók alapján kirótt pót
