A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
94 tekre hivatkozni, hogy félretéve minden habozást, erőteljes lélekkel és hasonló kitartással lássatok munkához és irtsátok ki ezt a rossz magot, mely a legvégzetesebb következményekben bővelkedik. Fontoljátok meg szüntelen, hogy a Szentlélek bizott meg titeket a kormányzással. Gondoljatok szent Pálnak Tituszhoz irt parancsára : „Argue cum omni imperio. Nemo te contemnat. Követeljétek meg szigorúan papjaitoktól és papnövendékeitektől azt az engedelmességet, amely, ha minden hívőre kötelező, a papra nézve a szent kötelesség kimagasló részét képezi. Tisztelendő Testvérek! Ezen nyughatatlan lelkek elszaporodásának idejekorán való meggátlására mód fölött hasznos lesz mindig szemeink előtt tartani az Apostol intelmét Timoteushoz: „Manus cito nemini imposueris.“ Es valóban a szentelésekhez való jutás könnyűsége az, amely egész természetesen utat nyit a szentélyben oly nemzedék gyarapodására, amely örömöt nem szerez. — Tudjuk, hogy vannak városok és egyházmegyék, melyekben nemcsak paphiány miatt nem lehet panasz, hanem a papok száma sokkal magasabb, mint a hívek szükséglete megkívánná. Nos, Tisztelendő Testvérek, mi indít titeket az ily sűrű kézfeltételre? Ha a paphiány nem elegendő ok ekkora jelentőségű ügy elhamarkodására, ott, hol a papok száma a szükséget jóval túlhaladja, semmi sem ment fel a legkörültekintőbb elővigyázat és a legnagyobb szigorúság alól azok megválogatásában, kik majdan a papi méltóságra emelendők. A jelentkezők sürgetése nem csökkentheti az ily köny- nyelmüen elkövetett tett vétkességét. A papi állás, melyet Jézus Krisztus a lelkek örök üdvéért rendelt el, nem olyan, mint bármelyik emberi foglalkozás vagy hivatal, melyekre mindenki, akinek csak tetszik, bármi címen joggal és szabadon magát szentelheti. A püspökök tehát ne a jelentkezők törekvései és ürügyei alapján, hanem mint a Tridentinum előirja, az egyházmegye szükséglete szerint adják meg az előléptetést, és az ilyen előléptetésnél választhatnak majd azok között, akik igazán alkalmasak, mellőzve azokat, akik a papi hivatással ellenkező hajlamokat árulnak el, amelyek között kiválik a fegyelmezetlenség és ennek szülőanyja, a szellem kevélysége. Azért, hogy ne hiányozzanak ifjak, akikben megvan a rátermettség a szent hivatalra, visszatérünk, Tisztelendő Testvérek, annak a nyomatékosabb hangsúlyozására, amit már többször ajánlottunk, Isten előtt való igen szigorú kötelességtekre, hogy őrködjetek és mozdítsátok elő minden tőletek telhető buzgalommal papnövendékeitek igaz szellemét. Olyanok lesznek papjaitok, amilyeneket majd neveltek. Igen nagy horderejű e tekintetben a levél, melyet nagybölcsességü elődünk 1902. dec. 8-iki kelettel, mintegy hosszú főpapságának végrendeletét, hozzátok intézett. Mi semmi újat nem akarunk ehhez csatolni; csupán visszaidézzük emlékezetetekbe a benne foglalt előírásokat: s igen ajánljuk, hogy a S. Congr. Ep. et Reg. által a szemináriumok központosítása tárgyában kiadott rendeleteink minél előbb végrehajtassanak, különösen a bölcselet és hittudományra vonatkozólag, hogy így elérjük a kis szemináriumnak a nagyobb szemináriumtól való elválasztásának előnyét és a másik nem kisebbet: a papságnak szükséges tudományos készültségét. Őrizzük a szemináriumokat féltékenyen tulajdonképpeni szellemükben és
