A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
79 állítani az istentisztelet terén, mert mindenki meglehet győződve arról, hogy az egyházi szertartás semmit sem veszít ünnepélyességéből, ha semmi más zene nincs kíséretében, csak ez — egyedül. Különösen pedig a nép használatában kell visszaállítani a gregorián-éneket, hogy úgy a hivek újra cselekvő részt vegyenek az egyházi ténykedésekben, mint hajdan történt. 4. Az említett tulajdonságok létesülhetnek igen magas fokon a klasszikus polyphoniában is, különösen a Római Iskoláéban, mely a XVI. században a tökély tetőpontját Palestrinai Péter Lajos működésében érte el, s mely később is kitűnő jóságu liturgikus és zenei alkotásokat termelt. A klasszikus vegyeshangu ének (polifónia) elég jól illeszkedik minden egyházi zene legfőbb mintájához, mely a gregorián-ének, és ennél a tulajdonságánál fogva megérdemli, hogy a gregorián- énekkel kapcsolatban az egyház legünnepélyesebb szertartásaiban is része legyen, úgy mint ez a pápai énekkarban is megvalósulást nyer. Ezt az éneket is tehát sűrűén kell használni az egyházi szertartásokban, különösen a bazilikákban, a székes- egyházakban, a papnevelő és más egyházi intézetek templomaiban, hol a szükséges- eszközök nem szoktak hiányozni. 5. Az Egyház mindenkor elismerte és elősegítette a művészetek haladását, bebocsájtva az istentisztelet szolgálatába mindazt, amit az emberi szellem a századok folytában jót és szépet feltalált, természetesen, mindig a liturgiái törvények sérelme nélkül. Következésképp a legmodernebb zene is be van bocsájtva a templomba, hogyha akkora jóságu alkotásokkal áll elő, hogy a liturgiái szertartások sérelmet semmiben sem szenvednek. Mindazonáltal, minthogy a modern zene főleg világi célokra szabva indult meg, annál nagyobb gonddal kell ügyelni arra, hogy a modern ízlésű zenészeti alkotások, melyek bebocsátást nyernek az egyházba, minden világiasság nélkül valók legyenek, a színházak előadásaira semmiben ne emlékeztessenek és még külső futamaikban is semmit se tartalmazzanak, ami az egyházi szertartásokhoz méltatlan. 6. A modern zene különféle fajai közül az istentisztelet szertartásainak kíséretére legalkalmatlanabb az a szinházi stylus, mely a múlt század folytán volt divatban, különösen Olaszországban. Ez a zene egész természetével a legnagyobb ellenkezéssel van a gregorián-énekkel és a klasszikus polifóniával és igy minden jó egyházi zene legfőbb törvényeivel. Különben is, benső szerkezete, ritmusa és az ő u. n. konvencionalizmusa ennek a zenének nem hajlanak csak igen rosszul az igazi liturgiái zene kívánalmaihoz. III. III. Liturgiái szöveg. 7. A római Egyház nyelve a latin nyelv. Ennélfogva ünnepélyes szertartásoknál tilos bármit is énekelni a nép nyelvén; annál kevésbbé szabad igy énekelni a mise és officium változó és közös (variabili et communi) részleteit. 8. Minthogy minden liturgiái szertartásban megvannak határozva az elő-
