A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
Pedig nem is én művelem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, az az a testemben jó, mert megvan ugyan nálam az akarás, de a jónak véghezvitelét nem találom.1 A jóságos isten megkönyörült a nyomorgó emberiségen, s úgy akarta; hogy akit Isten teremtett, azt Isten is váltsa meg. Mária volt az, kit Isten megtes- tesülésének öröktől fogva elhatározott végrehajtására anyjául választott. A boldog- ságos Szűz ezen istenanyasága volt az ok, hogy a bűn törvényében () kivétel volt, soha őt az eredeti bűn nem érte; a boldogságos Szűz eredeti bűn nélkül, szeplőtelenül fog-antatott. o Ez a mai ünnepnek mély értelme, nagy jelentősége, a boldogságos Szűz nagy megdicsőülése, s a mi örömünknek és hozzá való bizakodásunknak kiapadhatatlan forrása. Hogyan is történhetett volna másképen ? Vagy talán O is minden más emberek gyászos sorsa szerint, Isten szeretete nélkül fogantatott, született volna, megtartván az emberi természet rosszra való hajlandóságát, a bűn mocsokját, az az ördög rabságát? Tudjuk, tisztelendő Testvérek, hogy ezen feltevés lehetetlen, egész lelkünket felháborító. Anyja a Megváltónak, ki megtöri, szétzúzza az ördög fejét,2 szétrombolja a gonosz léleknek az emberek fölött való hatalmát, lehetett-e valaha, hacsak egy pillanatig is az ördög hatalma alatt ? A maiaszttalteljes nem lehetett soha malaszt, — az Isten kegyelme nélkül, a szentséges Szűz, szentség nélkül. Angyalait Isten kegyelemben, tökéletes szeretetben teremtette,3 az angyalok királynéja pedig bűnben fogantatott volna ? Ősanyánk Éva asszony Isten kezéből ártatlanul jött e világra, — és Mária, az Isten anyja, vájjon kegyelem nélkül, mint Isten ellensége kezdette volna meg életét ? A bűn beszennyezi a lelket és undokká teszi; megfosztja természetfölötti életétől, mely őt Istenhez kapcsolja, elveszi minden fényét és dicsőségét.4 Ki hihetné, hogy a boldogságos Szűznek valaha ez lett volna osztályrésze ? A bűn szennyét ugyan Isten irgalmassága letörölheti és Krisztus vére elégséges, hogy azt a hónál fehérebbre mossa, de fönmarad egy: annak mardosó tudása, hogy egykoron bűnös volt. Lehetett-e Krisztus anyjában ilyen gyötrő tudat, rajta ilyen megszégyenítő bélyeg ? írva vagyon a Bölcseség könyvében: egyenlőképen gyűlöli Isten az istentelent és annak istentelenségét.5 Vájjon elfordulhatott-e valamikor Krisztus Urunk az ő anyjától? És ismét írva van: nem megyen a mennyek országába semmi fertőzött.6 Az Ur Jézus, hacsak egy pillanatig is, kizárta volna Anyját saját házából, örökös mennyei lakából ? Tisztán ment át a mi Szűzanyánk a tisztátalanok között. Az eredeti bűn törvénye Szűz Anyánkat nem érte. Méltán reá illenek Asverus királynak Esztherhez intézett szavai: én vagyok, atyádfia, ne félj! Nem halsz meg, mert nem teéretted rendeltetett e törvény, hanem minden egyebekért.7 Amidőn Abrahám öreg és élemedett lett vala, halála előtt főszolgáját, ki felügyel vala mindenre, amije van, elküldötte, hogy fiának feleséget keressen; előbb 1 Rómaiakhoz 7; 15, 17, 18. — 8 Mózes I. k. 3, 15. 3 Máté 18, 10. — 4 Rómaiakhoz 3, 23. Mindnyájan vétkeztek Ádámban és nélkülözik Isten dicsőségét. — 6 Bölcseség k. 14, 9. — 6 Titkos jel. 21, 27. — 7 Eszther k. 15, 13.
