A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
233 XVII. Vágyva-vágytam az ünnepélyes alkalomra, hogy a boldogságos Szűzről hozzátok szólhassak tisztelendő Testvérek; annál nagyobb a vigasztalásom most, hogy az Ö szeplőtelen fogantatásának titokzatos és igen örvendetes ünnepe nyújt erre nekem kedvező okot. Áldott legyen Isten, a mi Urunk, minden irgalmasságnak forrása és kezdete, s minden jóknak adója,1 ki megengedte, hogy az 0 szentséges Anyjának dicséretére nyithatom ajkamat. Mert átjárja lelkemet szent Bernát atya intése: Mária dicsérete el ne távozzék ajkunkról, sem a mi szivünkből; és hogy megnyerjük az Ö közbenjárását, el ne hagyjuk életének utánzását. Mert Öt követve el nem tévedünk, hozzá könyörögve el nem csüggedünk, az Ö védőszárnya alatt félelmet soha nem ismerünk.2 Eszemben forgatom szent Brigitta szűznek látomását is.3 De meg annak az országnak lévén Isten kegyelméből fia, mely fönállása óta a szűz Mária öröksége és igaz birtoka, bár félek az Ő dicséretébe kezdeni,4 fiúi kötelességem teljesítése bátorságossá teszi hozzá való közeledésemet. Teljes lélekkel bizom ugyanis az ő anyai Ígéretében, melyet minden tisztelőinek tett: akik fényt derítenek Reám, örök életet nyernek.5 Hogy a szeplőtelen fogantatás nagy titkát és érdemét némileg megérthessük, tudnunk kell, miként változott a mi földi paradicsomunk a siralomnak e szomorú völgyévé. Az eredeti bűn átszármazásának törvénye mindeneket bűn alá szorított, mint a népek apostola mondja: annak okáért, valamint egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál és úgy minden emberekre elhatott a halál, kiben mindnyájan vétkeztek.6 A kegyelem, melyet Ádám Isten parancsolatjának megszegésével elvesztett, elveszett minden utódaira nézve is. Bűnben, az eredeti bűn szenyjében születünk mindnyájan ; azért sóhajt föl bűnösségének tudatában a peni- tenciát tartó Dávid király: mert ime vétekben fogantattam, és bűnökben fogant engem anyám.7 Születésünkkor természet szerint a harag, Isten haragjának fiai vagyunk.8 Minden teremtmény a bűn átka alá került és fohászkodik és vajúdik mindeddigien; Isten fiaivá fogadtatásunkat várván és testünk váltságát.9 Erezzük e bűnnek kárhozatos hatását egész életünk folyásában, amint homályossá tette értelmünket és megrontotta a jóra való akaratunkat. Erezte e rettenetes szerencsétlenséget, természetünk teljes felfordulását szent Pál apostol, amikor keserűen tusakodik önmagával, elmondván nehéz lelki-testi nyavaláját: magam sem értem, amit cselekszem ; mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem ami rosszat gyűlölök azt művelem. 1 Efezusiakhoz, 1, 3. — * Bernardus super: Missus est, homilia 3. — 8 Dic Episcopo, qui a meis laudibus praedicandi auspicium facit, me ipsius Matrem fore et beata morte ipsius animam Domino praesentare velle. Revei. c. 14. — 4 Bernardi, Sermo 4. de Assumptione. — 5 Jézus Širák fia könyve 26, 31. — 6 Rómaiakhoz 5, 12. — 1 Zsoltárok könyve, 50, 7. — 8 Efezusiakhoz 2, 3. — 9 Rómaiakhoz 8; 22, 23. Nr. ói ló. Praesulis allocutio de festo Immac, Concept. ejusque jubileo.
