A Győri Püspökség Körlevelei, 1903
Tartalomjegyzék
3 sem megingatni, sem abból kimozdítani nem lehet, közöttünk van ; hivei részére örök áldásul, ellenségeinek jelül, melynek ellenmondanak.1 Az emberi társadalom erősödik, emelkedik, felvirágzik, ha Krisztushoz közelebb lép, hanyatlik, elgyengül, elbukik azon arányban, melyben Krisztustól távolodik. A népek, melyek Krisztus előtt hozzá el nem jutva, megállották, nem vevén föl az O szent hitét és vallását: a pogányok minden igyekezetök mellett sem tudnak erőre kapni; lelkűk békéjének, egyensúlyának hiányában, — mely Krisztus nélkül nem is reményelhető, képtelenek a haladás útjára lépni és fejlődni. Viszont a keresztény nemzetek közül azok, melyek elhaladva Krisztus előtt, Öt egyszersmind el is hagyták, szemeink előtt indulnak a hanyatlásba,2 s nincs a lelki és testi fogyatkozásnak és nyavalyának az a fajtája, mely őket szünet nélkül ne kinozná.8 A kevesebb számú hűségesek, kik magokra vették Krisztus igáját, mely édes, s viselik terheit, melyek nem nehezek,4 értették meg az élet titkait; nem lévén szolgái a bűnnek és saját rosszrahajló szenvedelmeiknek, ők szabadságban5 élnek, zavartalanul fejtik ki lelkűk képességeit és áldásait, s türelemmel érlődnek0 itt a földön az örökkévalóság számára. A hullámzó, hányatott lelkű népeket7 Krisztushoz vezetni, a jókat Krisztusnál megtartani, a tőle alapított egyháznak, s első sorban ezen egyház szolgáinak: a papságnak nehéz, de sürgető és elengedhetetlen hivatása s kötelessége. Mit tettünk, kedves testvéreim és fiaim az Úrban, eleddig ezen lélekbe járó kötelességünk teljesítésében? Tekintsünk vissza a lefolyt időkre és adjunk feleletet, a mig az nem késő. Közelebb állanak-e híveink, — Krisztusnak drága szent vérével megváltott nyája — az ő Urukhoz, Istenükhöz, vagy elhidegültek iránta? Gyarapodtak-e a hitben, a szeretetben és a jócselekedetekben?8 Elhagyva a test kívánságait öregbedett-e reménységök és vágyódásuk a lelkiek s a túlvilági örömök iránt?9 Nem veszett-e el közülök, ha csak egy is?10 Dicsérik-e nagy buzgósággal az Úr Jézus nevét,11 vagy kerülik az Ö szentegyházát? Engedelmeskednek-e mindnyájan az evangéliumnak?12 Állhatatosak-e az imádságban?18 Az Úr kegyessége vezeti-e őket bünbánatra?u Nem botránkoztatták-e meg a kisdedeket?15 Feleljünk, mert ezen, és nem máson fordul meg a mi életünk értéke, vagy haszontalan volta. Ugyanezen kérdéseket intézzük hozzátok is: eltiljárók, szülők, családapák és családanyák. Nagy és rettenetes a ti felelősségiek, ha az Úr Jézus szent hitét és egyházát nem gyámolítjátok. Az Ö szent nevére intünk, kényszerítünk és kérünk titeket, vigyázzatok alattvalóitokra és gyermekeitekre, mert a gonoszság titka már munkálódik.16 A világias és hiábavaló beszédeket távoltartsátok;17 szünet nélkül imádkozunk értetek, hogy a ti hitetek erőssége az aranynál sokkal becsesebbnek, dicséretre és tisztességre méltónak találtassák a Jézus Krisztus megjelenésekor.18 Mielőtt azonban a lefolyt évtől megválnánk, engedjétek meg testvéreim és fiaim az Úrban, hogy arra, s annak némely eseményeire még egy búcsúzó pillantást vethessünk; mert az elmúlt napok a mi életünkben igen nevezetesek, igen ünne1 Szent Lukács, 2, 34. — 2 Rómaikhoz 1, 27. — 3 Isaiás, I, 5. — 4 Szent Máté evang. II, 30. — 6 Galatákhoz, 5, 13. — 6 Szent Jakab apostol levele 1,4. — 7 Titkos jelenések könyve 17, 15- — 8 Thesszaloniak- hoz II. 1,3. — 9 Rómaiakhoz, 8, 4. — 10 Szent János evang. 17, 12. — 11 Sz. Máté evang. 10, 32. — 12 Rómaiakhoz 10, 16. — 13 Kolosszusiakhoz, 4, 2. — 14 Rómaiakhoz 2, 4. — 15 Sz. Máté evang. 18, 6. — 16 Thesszaloniak- hoz II. 2, 7. — 17 Timoteushoz II. 2, 16. — 18 Sz. Péter levele I„ I, 7.
