A Győri Püspökség Körlevelei, 1896
Tartalomjegyzék
6 miszerint olyan-amilyen érdemeim — ha volnának is — koránt sincsenek arányban a szolgálati évek nagy számával. De fölösleges is érdemekről beszélni, mikor csak azt tettük, mit tenni kötelességünk volt, s midőn e csekély érdemeket sem egyedül magam, hanem Isten segítségével, paptársaim föláldozó közreműködésével szereztem. Igen. Együtt működtünk. Működjünk ezentúl is együtt ugyanegy czélra, kiki azon a téren, melyet az isteni Gondviselés számára kijelelt. Hirdessük az Ur Jézus tanítását szóval és cselekedeteink által is. Hirdessük erős meggyőződésben; de szerényen, de nem eszünkben elbizakodva, de nem vakmerőén Ítélve, nem az emberi bölcseség rábeszélő, hitető igéivel, hogy szent Pállal szólva — hitünk ne az emberi bölcseségben legyen, hanem Isten erejében! (I. Kor. 2. 4—5.) Ne a magunk találmányát hirdessük, hanem Krisztust s azt is a fölfeszítettet, mi a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig balgatagság. (I. Kor. i. 23.) Legyünk buzgó kiszolgáltatói a szentségeknek. »Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit s az ő titkainak sáfárait.« (I. Kor. 4. i.) Munka van elég. Ki kell tataroznunk az egyház kerítésén ütött réseket. Meg kell védeni a vallásos iskolát és buzgó társulatokat, ezen csemetéket, melyek nemes gyümölcsöket szoktak teremni. Vigasztalni kell füveinket, kikben hervadt és sírt a lélek, midőn tapasztalták, hogy leginkább a sajtó terén néha nálunk megkeresztelt, de később elzüllött, elfajzott korcsivadékok olybá törekedtek tenni az egyházat, mint az elitéltet, kit büntetlen gúnyolhat és rágalmazhat mindenki; iparkodtak, hogy legyen az letiprott, mint a kerítésétől, sövényétől megfosztott kert, melyet pusztíthat minden jött-ment bitang jószág kénye-kedve szerint. Kapcsolt erővel keilend ily mostoha körülményekben működnünk, félre téve mindazt, mi megzavarhatná a testvéri egyetértést. A hivek lelkészeikkel s püspökeikkel együtt egyesüljenek a szentséges római pápával, egyházunk látható fejével. A mi segítségünk az Úr nevében. Itt keressünk segítséget az által, hogy iparkodjunk arra magunkat érdemesekké tenni. Sz. Paulin vonatkozva a pók által megvédett sz. Félix vértanúra, azt mondja: »Ha Krisztus van velünk, a pókháló is védbástya: ha Krisztus nincs velünk, a védbástya is csak pókháló.« Ha egyebütt, Krisztus mellőzésével, keressük a védelmet, úgy járhatnánk, mint azok, a kik a bástya mögé menekültek s a bástya rájok dőlt. Krisztus ereje velünk lesz zaklatott egyházunk érdekeit fölkaroló iparkodásunkban. A hol ilyen sokan gyülekeznek az O nevében, ott van O közöttök. Gyújtsa föl Isten az O szeretetének tüzét sziveinkben, hogy imádságban, tudományos kutatásban, szeplőtelen tisztaságban és szelidségben vezérelhessük híveinket. Ha mi hivatalbeli kötelességeink pontos és lelkiismeretes teljesítése mellett tisztességes papi életben Istent és embertársainkat szeretjük: Isten áldása lesz a jutalom, s embertársaink becsülése. Imádkozzunk egymásért, egyházunkért s a pápáért, hazánkért és királyunkért, kedves híveinkért, barátaink — és ellenségeinkért. Isten hallgassa meg könyörgésünket. Fogadják szives megjelenésükért szivélyes köszönetemet! Dum porro hac quoque via tum Vobis singulis, tum fidelibus nostris, collegiis item et sodalitatibus pro oblatis festiva hac occasione in tesseram chari-
