A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
69 tes, nulli quoad requisitam habilitatem difficultati obnoxios, eo invio, ut recursus suos Emmo ac Rmo D. Cardinali, Principi Primati Regni Plungariae ceu Patrono inscribendos, usque praedefixum terminum horsum exhibeant. Jaurini die 20-a Julii 1893. A tanítói javadalmaknak a tanítói nyugdíjtörvény végrehajtásához szükséges bevallása és összeírása iránt legújabban kibocsátott s alább egész terjedelmében közlött miniszteri rendeletet úgy az iskolaszékeknek s különösen azok elnökeinek, valamint az érdeklett tanítóknak hivatali állásuk és személyes érdekeik tekintetéből kiváló figyelmébe ajánlom. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministertől. 29.751. szám. A tanítói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba számítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában 1891. évi 56.167. szám alatt kelt körrendeletem folytán beérkezett kimutatások adatai a hasonló czélból 1890. évben 3245. sz. a. kiadott körrendelettel bekivánt adatoktól, valamint az előforduló nyugdíjazások alkalmával beterjesztett kimutatásokban foglaltaktól, a legtöbb esetben eltérők s nem ritkán oly lényeges mértékben, hogy az adatok hitelessége meginogván, azoknak felhasználását lehetetlenné teszi és önkéntelenül annak látszatát kelti, mintha a központi hatóság szándékos félrevezetése czéloztatnék oly végből, hogy figyelemmel az 1891: 43. t.-cz. ama rendelkezésére, miszerint a végellátás a legutolsó évben élvezett tisztán tanítói javadalom után állapítandó meg — a jogosság ellenére a tanítók javára rendes tanítói javadalmukat meghaladó végellátás biztosittassék. Különösen szembeszökő, hogy mig az idézett törvény hatályba lépte előtt majdnem minden alkalommal a tanítói állomásoknál a javadalom tetemesb része kántorinak nyilváníttatott, addig újabban a kántor javadalmául sokszor épen semmi, legtöbb esetben pedig csupán a stoláris jövedelmek vétettek. Az adatok megbizhatlansága arról tesz tanúságot, hogy a hitközségek, illetve azok megbízott iskolaszéki elnökei és az érdekelt tanítók az érintett adatokat mindenkori érdekeiknek megfelelőleg módosítják, már pedig sem az adatok hitelességét aláírásukkal bizonyító iskolaszéki elnökök — rendszerint a lelkészek — állásával, sem az iskola- fentartók érdekével nem egyeztethető meg, hogy a tényleges valóságtól eltérő adatok érvényesíttessenek. Az iskolafentartó hitközség érdekével nem, mert az 1870. év előtti szolgálatok után igényelhető végellátások esetleg jogosulatlanul terhelnék, a miből számos panasz és a hamis adatok hitelesítőinek nemcsak szavatos elmarasztalása következnék, hanem mint hamis közirat kiállítói súlyos következményekkel járó megtorlást vonhatnának magokra. Az előadott tapasztalatok után meggyőződtem, hogy a felekezeti iskolák tanítói javadalmáról az eddig követett eljárás szerint, minden tekintetben teljes, hiteltérdemlő adatok nem szerezhetők, már pedig úgy a tanítók végellátási igényének megállapítása, mint a tanítói fizetések törvényes rendezésének végrehajtása czéljából feltétlenül szükséges, hogy az országban létező összes tanítói állomásokkal egybekötött javadalmakról megbízható részletes adatok álljanak rendelkezésre, mi végből egyidejűleg utasítottam a közigazgatási bizottságokat: 1455. sz. Tanítói javadalmak összeírásáról.
