A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
40 A ki Németország vallási viszonyait figyelemmel kiséri, az előtt e törekvések ismeretlenek nem lehetnek. E tekintetben egész halmaz megbízható, különösen a protestánsok részéről jövő, ilyféle törekvésekre vonatkozó adatra hivatkozhatnánk. Mindezek mellőzésével azonban elegendőnek tartjuk fölemlíteni, hogy 1875. évi szeptember 8-án körülbelül 600 lelkésze a protestáns államegyháznak gyűlt össze és hét pontban adták elő sérelmeiket a már behozott s törvényesen fönálló polgári házasság ellen. (L. Sohm, Recht der bürgerlich. Ehesch. 12.) És ugyanazon protestáns Sohm maga mondja: «Semmi kétséget sem szenved, az evangélikus egyház ép úgy ellenzi a polgári házasságot, mint a katholikus egyház. A polgári házasságtól megtagadja a törvényes jogi következményeket és nemcsak egynéhány egyházi high torieseknek izgatása a polgári házasság ellen, a mit látunk, hanem a népnek legbensőbb meggyőződéséből származó egyöntetű, népszerű ellenállás az, a mi az evangélikus egyháznak álláspontjában nyilvánul. A polgári házasság nemcsak népszerűtlen, de tőle Németországnak úgy evangélikus, mint katholikus népe egyenesen és nyíltan megtagadja a sajátos jogi következményeket. Az okokat, a melyek az evangélikus egyházat ellentétbe hozzák saját elveivel, a melyek az egyházat és egyúttal az evangélikus népet ezen, különben szokatlan fölháborodásra kényszeritették a társadalmi renddel szemben, nem nehéz kitalálni.» (L. Sohm, Die obligatorische Civilehe und ihre Aufhebung. 1880. 24. 1.) Ezekből is kitűnik, hogy a polgári házasság a vallási conflictusokat nem szüntette meg; sőt ugyanazon egy vallásuak közt, mint Poroszországban, maguk az evangélikusok között idézett elő szakadást. Elismerjük, hogy mostani házassági jogrendünkben ziláltság uralkodik, de nem Írhatjuk alá azon állítást, hogy a polg. házasság behozatalával lehetne azt szanálni, mert ezen ziláltságnak oka nem az egyházi, hanem a polgári törvényekben keresendő. A vegyesházasságokba az 1868. évi XLVIII. t.-cz. által bevitt dualizmus és az ugyancsak 1868. évi Lili. t.-cz. 8. §-ában kifejezett helytelen elv okai annak, hogy egységes jogrend nem létezik. Ezek a jog eszméjével ellenkező törvények okozták a mindnyájunk által ismert bajokat s nem a felekezeti házassági jogok, a mint tényleg 1868. előtt a házassági jogrend mostani ziláltságát nem ismertük. Ámde minden bajnak természetes orvosszerét csak annak megszüntetésében szokás keresni, a mi a bajt okozta, s nem uj bajok felidézésében. Már pedig ilyesmit tennénk, ha a nálunk előforduló házassági bajok valódi okainak feltüntetése helyett a polgári házasságot hoznék be. Ezekben kívántuk elmondani azt, hogy a magyar kath. püspöki kar miért kénytelen a magas kormány egyházpolitikai programmjával szemben állást foglalni. Egyházunk és hazánk igaz szeretete mondatta el velünk ezeket. Kik egyébiránt kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítása mellett maradunk Budapesten, 1893. márczius 3-án (Aláírások mint fenn.) Eadem occasione etiam ad Suam Sanctitatem relatio faeta est, cujus textus proxime vulgabitur. Jaurini, die 3-a Maji 1893. Joannes m. p., Episcopus.
