A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
37 Már puszta elvi jelzésére is a javaslatnak érezte mindenki, hogy ebben egy a vallási közérzületet mélyen sértő, a hazai szükségletekben éppen nem gyökeredző intézkedésről van szó. A tulajdonképeni polgári házasság ugyanis nemcsak hogy érinti, de egyenesen sérti a kér. házasságra vonatkozó hitelveinket, s nem lehet oly állami szempont és állami szükséglet, ami ilyen vallásellenes áldozatot kívánna hazánkban. A miniszterelnök ur az országgyűlésen igy nyilatkozott: «az egyházpolitikai kérdések negyedikére, a családjog kiegészítő részét képező házassági jogra nézve az újonnan alakult kormány immár azon helyzetben volt, hogy a házassági jog alapelveire és ezek közt a kötelező polgári házasságra nézve is egyhangú megállapodásra juthatott, minélfogva legfelsőbb elhatározást eszközölt ki annak elvi kijelentésére, hogy a házassági jogra vonatkozólag kidolgozandó és már munkába vett törvény- javaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések feletti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelvei alapján dolgoztassék ki.« Ezekre vonatkozólag megjegyezzük, hogy bár ez országnak polgárai mind egy hazának fiai, de nem egyszersmind ugyanazon egy Egyháznak vagy felekezetnek tagjai is, amiért figyelembe kérjük vétetni, hogy a vallási hitelvek különböző volta miatt vallási ügyekben mindnyájunkra egyenlő mérték nem alkalmazható, s ép azért maga az elvi kijelentés elég okot szolgáltat arra, hogy mi, tisztelettel alólirottak, mint kilencz millió katholikus hívőnek isteni jog szerinti főpásztorai és illetékes képviselői, a kidolgozandó javaslattal szemben már most is a leghatározottabb állást foglaljuk és azt ellenezzük, mert bármely részletei lennének a kötelező polgári házasság alapelvei alapján kidolgozott házaásági jognak, az mindenkor nyílt ellenmondásban fog állani a kath. egyháznak a házasságról vallott tanával. A polgári házasság alapelvei ugyanis oly mélyen nyúlnak be a dogmába, hogy a házasságot egyszerűen kiveszik az egyház kezéből, tehát teljesen enerválják és tényleg tagadják mindazt, amit a kath. egyház a házasságról vall és törvényeivel szabályoz. Az egyh. házasságnak a polgárival való összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi ezt. Kath. tanunk szerint a házasság a keresztények között a) szentség (az u. n. házassági szerződéssel egy és ugyanaz a dolog), mely b) mint ilyen kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik, melyre nézve akadályokat állítani, jogi következményeit szabályozni, bíráskodni annak lényege, érvénye és az ezekből folyó következmények fölött az egyháznak, mint a szentségek letéteményesének és kezelőjének, kizárólagos és saját joga; c) a házasság a katholikusoknál felbonthatatlan szövetség, melynek rendes törvényes kötési formáját a saját lelkésze által való összeesketés képezi. A polgári házasság alapelvei szerint ellenben a házasság csak polgári jogviszony, mely az állami törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik; ez írja elő a házasság bontó és tiltó akadályait, a házasság jogi következményeit és felbonthatóságát ez szabályozza, a házassági köteléki perekben való bíráskodás is ehhez tartozik. Történjék azután az esketés, illetőleg a szándékolt házasság bejelentése akár egyházi, akár polgári, vagy polgári és egyházi közeg előtt, a házasság az említett feltételek mellett mindig polgári.
