A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
38 Szóval keresztények között minden érvényes házasság a szentség jellegével bir, s maga a házasság szentség, úgy, hogy a házassági szerzó'dés és a szentség között reális különbség nincsen. A polgári házasság alapelve pedig a házassági szerzó'dés és a szentség között reális különbséget tesz s a szentség jellegét valami járuléknak tekinti. Ha ezekkel párhuzamba állítjuk a ministerelnök ur nyilatkozatát, mely szerint »a már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések fölötti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelve alapján lesz kidolgozva,« akkor ebben a javaslatban egy a kath. egyház tanát teljesen kizáró felfogás fog érvényesülni, még pedig kötelezőleg az állampolgárok nagyobb részét tevő katholikusokra nézve is. Az ilyen törvényjavaslatról nem lehet azt mondani, hogy a kormány a polgári házasság behozatalával csupán a házasság polgári viszonyait kívánja szabályozni, az egyházi hitelveket pedig érintetlenül hagyja. A két intézményben — az egyházi és polgári házasságban — két egymást kizáró ellentétről van szó; aki az egyiket akarja, az nem akarja a másikat, mert a két álláspont ellentétes, hisz ha a házasfelek a polgári hatóság és az egyházi hatóság előtt is kötnek házasságot, s amaz felbontható, emez felbonthatatlan, ugyan melyik lesz érvényes a házasfelekre? Azért oly nyilatkozat, mely azt mondja: mi a hitelveket nemcsak hogy sérteni, de érinteni sem kívánjuk— ellenkezik a polgári házasság természetével, egész lényegével. Az egyház sohasem tagadta, hogy van az államnak törvényhozói és bírói hatalma a házasság polgári következményeire, s hogy azon jogokat, amelyek az államtól erednek, az állam van hivatva szabályozni. Tartsa meg az állam, ami az államé, de hagyja meg az egyháznak, ami az egyházé. Intézkedjék tehát a polgári hatalom a házasságból származó polgári következmények felett, de vegye kiindulásul a polgári törvény a házasság érvényességét vagy érvénytelenségét úgy, amint azt az egyház meghatározza. A mondottak szerint az államhoz a házasságnak csak polgári következményei tartozván, intézkedjék az állam ezekről függetlenül, de a házasság lényegéről való rendelkezést, törvényhozást és bíráskodást hagyja meg, mint ezt Krisztus urunk rendelte, az egyháznak, mert a szentségek ehhez tartoznak. A keresztény államok soha sem is gondoltak olyasmire, mintha a kér. házasság feletti általános és korlátlan törvényhozói hatalom őket illetné meg, és pedig a polgári szerződés czimén. Ezt az elvet a protestantismus hozta először forgalomba; s ennek befolyása alatt kezdett a protestáns államokban a polgári házasság felszínre kerülni, anélkül, hogy maga a prot. nép a házasság vallásos jellegéről egész a legújabb időkig lemondott volna. A külföldön, ahol a polgári házasság létezik, mindenütt csak válságos időkben és hosszas küzdelmek után jött az létre, s azt ugyancsak nem lehet állítani, hogy jót eredményezett volna. Idézzük erre vonatkozólag Andrássy Gyula grófnak 1883-ban a főrendiházban mondott beszédét, melyben a polgári házasság körül külföldön tett tapasztalatait igy összegezte: «A sors úgy akarta, igy szólt, hogy számos évet töltöttem épen azon
