A Győri Püspökség Körlevelei, 1893

Tartalomjegyzék

36

vallási állapotokat a hazai jog szempontjából tekintjük és összehasonlítjuk azzal, a mit a korlátlan testületi vallásszabadság jelent.

Nálunk, ez köztudomású tény, vallását, egyéni hitét manap mindenki szabadon gyakorolhatja, de testületi jogokkal csak a kiszabott határok között, az u. n. bevett vallások keretében. Ezek száma öt, a hatodik a zsidó vallás autonomikus jogokkal. A kik ezeken kívül vannak pl. a nazarenusok, anabaptisták, anglikánusok stb., azokat az állam testületi jog szempontjából egyszerűen nem létezó'knek tekinti, mint akár a rationalistákat vagy az u. n. hitfelekezet, helyesebben vallás nélkülieket. Azonban ez a korlátozás is nem az egyénre, hanem a vallási testületre vonatkozik. A mi az egyént illeti, e tekintetben oly korlátlan vallás és gondolatszabadság uralkodik nálunk, hogy erre nézve sem lehet valami kívánni valója senkinek.

Tehát nálunk az egyén számára vallási szabadságot követelni s ezen czimen a szabad vallásgyakorlatról még törvényt is alkotni akarni, véleményünk szerint fölösleges.

Az egyén nálunk korlátozva nincsen, de igen a vallási társulatok, mint egész Európában.

Ez az állapot nálunk hosszú történeti fejlődésnek a szüleménye, hasonló más európai államok fejlődéseihez, aminek folyománya a reczipiált vallások rendszere.

Elmondhatjuk, hogy közjogi vallási állapotaink a türelem szempontjából olyanok, mint talán egy európai államban sem. Az egyén vallásilag szabad, a vallási testületekből pedig annyi van bevéve s oly jogoknak örvend, amennyit egy történeti múlttal biró ország az emberi laxismusnak csak engedhet.

Már ezen közjogi állapoton a szándékolt javaslat azáltal, ha minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is, szabad vallásgyakorlatot, hacsak a tűrt vallás értelmében is, biztosítana, rést ütne és útját készítené a korlátlan testületi vallásszabadságnak, mely a bevett és tűrt vallás között különbséget nem ismer.

Nem téveszthető szem elől, hogy a vallási sokféleség, mely atomizálja a polgárokat a köz- és magánéletben, bomlasztólag hat az államra. Azért a jól constituált állam semmitől sem áll oly távol, mint területén a korlátlan vallásszabadság meghonosításától, mint a vallási testületeknek korlátlan számban való elismerésétől, s felette főbenjáró okoknak kell felmerülniük, hogy előbbi állapotán csak némileg is változtasson.

Mert az egész nemzet életére, jellemére, jövőjére kiható ilyen kérdésben sem elhamarkodni, sem utópiák után indulni nem tanácsos.

V. A polgári házasság.

Végre áttérünk az utolsó javaslatra, mely bár csak elvileg jeleztetett, mégis a többi egyházpolitikai javaslathoz viszonyítva, erősebb háborgást idézett fel a közhangulatban, s ez a polgári házasság.

Az eddig fejtegetett és ellenzett javaslatok közül mindegyik bir jelentőséggel és sulylyal, mindegyik directe és indirecte a vallásba ütközik s a hazának jól felfogott érdekeivel ellenkezik, de mindjárt első tekintetre egyik sem olyan szembe- tünőleg, mint a polgári házasság.