A Győri Püspökség Körlevelei, 1893
Tartalomjegyzék
35 Ili. Az izraeliták reeeptiója. Mig a polgári anyakönyvek tervezése a tarthatatlan febr. rendelet érdekében történik, addig oly más három uj javaslat is szerepel a programmban, mely nincs kapcsolatban a múlttal, s mely hazánk vallásközi institutióit alapjokban megmásítani van hivatva. Ezek az izraelita vallás reczipiálása, a vallás szabad gyakorlata és a polgári házasság. Az elsőről a ministerelnök ur már programmjában jelezte, hogy az arra vonatkozó javaslat készen áll. Ha a reczipiálás csak a zsidó vallásnak szabad gyakorlatát, a törvény oltalma alá helyezését, jogainak a saját körében való törvényes védelmét, biztosítását jelenti: nincs észrevételünk ellene, hisz az 1867. évi XVII. t.-cz. szerint úgy is az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak — minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet megszüntettetett, — vallásukban önállók és szabadok: tehát meg van adva nekik minden, a mit egy ember, mint polgár, az országban a maga számára kívánhat. De ha a magas kormány ezen javaslatában az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak akarja nyilvánítani úgy, hogy a keresztény és zsidó vallás között nálunk az a viszonosság álljon be, mely jelenleg csak a katholikus és a többi «bevett» kér. vallások között létezik, tehát a zsidó vallásról a keresztény hitre, a kér. hitről a zsidó vallásra való áttérést az 1868. Lili. t.-cz. szerint szabályozni, ily törvénybe bele nem egyezhetünk. IV. A vallás szabad gyakorlata. Hitelt érdemlő értesítések szerint ezen javaslat által nálunk «nem az amerikai értelemben vett vallásszabadság van kontemplálva, hanem biztosítása a szabad vallásgyakorlatnak minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is az, úgy, hogy e szabadelvű eltűrés és a reczepczió között óriási külömbség van.» A miből következik, hogy e javaslat eszméje nem a bevett vallások rendszerének megdöntésére, mint inkább ezeknek fentartása mellett, a tűrt vallások meghonosítására vonatkozik. Elvileg tekintve e szándékot, kivitelében bármennyire is korlátozó legyen majd a türteknek nyilvánítandó vallásokra nézve, magában fogja hordani csiráját az amerikai rendszernek, a melynek kifejtését az esetre, ha a mostani megállapodott vallásközi állapotainkon rést ütünk, meggátolni alig álland valakinek hatalmában. Az elvek ugyanis erősebbek az embereknél. Pedig amerikai rendszerre gondolnak mindazok, a kiknek most a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó javaslat már első megjelenésében tetszik, csakhogy ezek azt általános vallásszabadságnak nevezik s az államnak az egyháztól való teljes elválasztását értik alatta. Nem titkolhatjuk el e javaslat feletti aggodalmainkat és előre is jelezzük azt a különbséget, mely az önmagában vett vallás szabad gyakorlata és az általános vallásszabadság között létezik hazánkra való tekintetben. A külömbség lényeges, mit azonnal észreveszünk, ha a nálunk tényleg létező
