A Győri Püspökség Körlevelei, 1892
Tartalomjegyzék
12 c) a fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék; d) a fizetés kiegészítő részét képező rendszeres korpótlékok, valamint a tanítóknak járó hasonló természetű tandijak, ez utóbbiak az utolsó öt év átlaga szerint számítva; e) a készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő földilletmény jövedelme, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok tiz évi átlag szerint számítandó helyi értéke. Ellenben természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, helyi vagy drágasági pótlék, iskola fűtésére szolgáló fajárandóság, irodai átalány, segéd tartására szolgáló javadalom a végellátás összegének kiszámításánál nem veendő figyelembe. 5. §. A nyugdíjra jogosítottnak felesége férje halála esetén évenkénti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámítható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban. Az özvegyek segélypénze 300 írtnak, illetve az elhalt férj legutolsó beszámítható fizetésének 600 írtjáig ennek 50"/.,-át, a 600 irtot meghaladó rész után pedig 20'Vát teszi, mely segélypénz a férj halála napjától számított fél év múlva tétetik folyóvá, melyből az özvegyen maradt nő nemcsak saját gyermekeit, hanem elhalt férjének előbbeni házasságából származott gyermekeit is ellátni tartozik. 6. §. A nőtanitók a férfitanitókkal az ellátási igény elbírálásánál úgy a jogok, mint a kötelezettségek tekintetében egyenlőknek tekintendők. A férj azonban neje után annak 3 havi fizetésével, illetve, ha nyugdíjas állapotban halt el, 3 havi nyugdijával felérő temetkezési járulékon kívül semminemű részeltetésre igényt nem tarthat. 7. §. A nőtanitó saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra, vagy végkielégítésre az esetben is tarthat igényt, ha férje még életben van, vagy utána külön ellátást élvez s folytonos ellátását akkor is megtartja, ha férje után később részesül csak ellátásban, vagy ha újra férjhez megy. 8. §. Ha az özvegy anya segélypénzt húz, akkor gyermekei fejenként az anyát megillető ellátásnak l/6-át kapják. A gyámpénznek valamennyi gyermekre eső összege azonban az özvegyi ellátás összegét meg nem haladhatja. A nőtanitó árvái, minthogy atyjok az 5. §-ban foglalt korlátozás folytán özvegyi ellátásban nem részesülhet, szülődén árvákul tekintendők és róluk az alább következő §. értelmében kell gondoskodni, oly módon, hogy az árvagyámpénz alaptételének kiszámítása akként eszközlendő, mintha az atyja özvegyi ellátásához igénynyel birna. 9. §. A teljesen szülőtlen árvák, hacsak egyik szülőjük működött a tanítói pályán, fejenként a fentebbi §. értelmében számítandó gyámpénzen felül még 25 irtot kapnak; ha mind a két szülőjük tanító volt, úgy mindenik szülőjük után külön-külön számítandó gyámpénzen kívül még 50 frtot nyernek. A teljesen szülőtlen vagy vagyontalan árvák az őket megilletendett gyámpénz fejében 3 éves koruktól kezdve árvaházakban neveltetnek, úgyszintén azon vagyontalan árvák, kik teljesen szülőtlenekül tekintendők, mivel egyik szülőjük házas-
