A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
90 melyeket ki akar irtani az üldözés. Segélnie kell a hittérítőket, kik minden irányban bejárják China, Japán, Chorea erdeit, Afrika sivatagjait, segélnie kell az Indiák legszélsőbb határain csak nemrég őrszemekül felállított püspököket.1 A katholikus egyház most is híven teljesiti Krisztus Urunknak az apostolokhoz intézett parancsát: „Elmeimén az egész világra hirdessétek az evangéliumot minden nemzeteknek,2 Ezer és ezernyi missionarius elhagyván hazáját, szülői házát s mindazt a mi kedves szokott lenni az emberek előtt, Krisztus iránti szeretettől indíttatva idegen világrészekbe vándorol, távollakó pogány népeket keres föl, hogy nekik az evangéliumot hirdesse. Ezen apostoli férfiak azonban nemcsak a keresztény hit fáklyáját gyújtják meg a pogány országokban, hanem egyúttal a valódi műveltségnek is megalapítói. A pogányság sötétségéből a kereszténység világosságába vezetett népek leteszik a pogány erkölcsöket s tagjaivá lesznek a müveit keresztény népek egyetemének. A mire a hóditó hatalmak, támaszkodva fegyvereik erejére, nem képesek, azt a katholikus hittérítő kezében a kereszttel megvalósítja. Elismeri ezt az egész müveit világ s nem tagadják a más hitüek sem. „Úgy látszik — mondja egy protestáns iró — hogy a katholikus egyháznak épp úgy mint Európa történetében, a missiók terén is megvan a maga hivatása, mely abban áll, hogy buzgó térítési vágytól ösztönöztetve s erősen összetartva, megtörje a vad népeknek az evangéliumtól való idegenkedését és a tiszta isteni ige hirdetésének utat nyisson.3 „A kath. hittérítők egyúttal arra törekednek, — mondja egy másik — hogy tanítványaikat gyakorlatilag meggyőzzék a keresztény vallás nagyobb tökéletességéről azáltal, hogy bebizonyítják előttük, mennyire elválaszthatlanok a kereszténység és a civilisatio. És ez az én nézetem szerint az egyedüli helyes ut.“4 A pogány népek csakis a kereszténység által nyerhetők meg a valódi műveltségnek; a kereszténységnek művelődési ereje nélkül azonban kárba vész minden törekvés, hiába való minden fáradozás, sőt a kereszténységre nem támaszkodó kultúra, csak romlására van a pogány népeknek. τΑζ evangélium a pogányoknak az örök üdvösséggel együtt meghozta a műveltséget is“ mondja ismét egy protestáns iró és kérdi tovább: „De mit hozott a kultúra a kereszténység nélkül a pogányoknak? Pálinkát és mákonyi. Mert az önzés és kapzsiság szolgálatában álló műveltség nem Önmagát hozza a pogányoknak, hanem még alacsonyabb fokú müveletlenséget. Müveit emberek, kiknek nincs lelkiismeretűk, lelkiismeretlenül ki fogják a pogányokat saját önző czéljaikra zsákmányolni s nem lesznek képesek a pogőnyok lelkiismeretét fölkelteni. Arra csakis az evangélium szellemétől áthatott egyház képes. És csakis az élő lelkiismeretnek alapján nő föl a valódi kultúra.“5 E missiók miatt, melyek nem csak a hit de a valódi műveltség terjesztésére nézve is annyira fontosak, főn kell a Szent-Atyának tartania a Propagandax\6veidéit, melynek miként tudjátok, elkobozták a javait. A bibornokok kara, kik tanácsaikkal támogatják, az ő terhe; továbbá az egyházi bíróságok, a kongregácziók, melyek az egész világon föl1 Litt, apóst. „Humanae salutis auctor“ — ddto I. Sept. 1886. * Márk. 16, 15. s Hoffmann superintendens. Lásd: Clarus, Simeon, Schaffhausen I862. III. köt. 116. 1. 4 Die preussische Expedition nach China, Japan, Siam v. J. 1860. bis 1862. I. 124. 1. 5 J. Η. A. Ebrard, Apologetik. Wissenschaftliche Rechtfertigung des Christenthums, zweiter Theil, Gütersloh 1875. 559. 1.
