A Győri Püspökség Körlevelei, 1887

Tartalomjegyzék

Öl merülő hit tani, egyházjogi, szertartási kérdéseket intézik el. Azonkívül fönn kell tar­tania a nagy római basilikákat, segélyeznie az egész katholikus világ szegényeit. Ezek mind képezik az ő terhét; s íme a pápa jótéteményekben letelt tizfenkilencz század után — mindenéből kifosztva, szegényen áll előttünk. E rendkívüli kemény megpróbáltatások azonban meg nem törték a Szent- Atyát. Rendületlenül áll mint a kemény szikla a tenger közepén, támaszkodva Krisz­tus Urunk örökkétartó ígéretére: „És a pokol kapui er'ót nem vesznek rajtaTámasz­kodik Krisztus Urunk ígéretére, híveinek szeretetére, ragaszkodására. A Szent-Atya iránti ragaszkodás azonban nem teljes, ha azt miként szalézi sz. Ferencz mondja: át nem hatja a szeretet és pedig a jó tettekben nyilvánuló szeretet. A Szent-Atya több kör­levelében és intézkedésében maga is reá mutat az iránta való szeretetnek különféle nyilvánulási módjára. Ezek között legelső az ima. Midőn Herodes király sz. Pétert börtönbe vetette, azalatt mig ő „a töm- löczben tartaték az anyaszentegyház szüntelen könyörög vala Istenhez ö érette. “1 Sz. Péter utódjának XIII. Leo pápának helyzete hasonló Krisztus Urunk első földi helytar­tójának helyzetéhez. Amint tehát az első keresztények, úgy mi is szüntelen kérjük Istent, hogy megrövidítse a Szent-Atya megpróbáltatásának idejét, adja vissza neki és az egyháznak teljes szabadságát, alázza meg ellenségeit, hogy mindnyájan elismer­jék Istent és az ’ó egyszülött Fiát Jézust a kit ö e világra küldött.2 Tudjátok, hogy sokat ér Istennél az igaznak állhatatos imája} A Szent-Atya maga is fektet nagy súlyt a mi imáinkra; azért rendelte el, hogy október hóban a szent-olvasó mondassék a JBol- dogságos Szűz tiszteletére az egyházért,4 azért parancsolta meg, hogy a pap minden csendes mise végén imát mondjon a néppel az egyházért. Az a ki imáiban a Szent-Atyával foglalkozik nem fog azonban a puszta imával megelégedni. A Szent-Atya vállaira az egyetemes egyház gondjai nehezednek. Tudjátok kedves Híveim, mily sok gondot okoz sokszor osak egy egyszerű család­nak eltartása; de hát mi ez a mi Szentséges-Atyánk gondjaihoz képest, melyek az egész világra terjednek? Ezt tudják az egész világ katholikusai s épp azért az egész katholikus világ versenyre kél szeretet-adományok gyűjtésében, hogy a Szent-Atya iránti hódolatát, ragaszkodását, háláját kimutassa. A nemzetek nagy versenyében mi el nem maradhatunk, kik sokkal többel tartozunk neki, mint Európa bármely más népe. Csekély adományokból is nagyot lehet létre hozni. A szegény Özvegy fillérje épp oly kedves előtte, mint a gazdag ember adománya.5 He „kétszer ad, a ki gyor­san ad és a jólelkü adakozót szereti Isten.6 A Szent-Atya helyzete áldozatot követel tőlünk, de nekünk az áldozat nem nehéz, hisz az áldozat a kereszténység alapja, lételeme. Az Isten fia föláldozta magát értünk, hogy minket bűneinktől megváltson; az Isten fiának földi helytartója föláldozza magát, hogy őrködjék lelkünk üdvössége fölött és mi viszont nem áldoznánk neki abból, a mit az isteni Gondviselés osztály­részünkül juttatott? A római pápák, kiknek ő utódja, miután sikerült nekik egész * Ap. Csel. 12, 5. ’ János, 17, 3. 8 Sz. Jakab lev. 3, 16. 1 Epist. Encycl. „Supremi Apostolatus“ I. Sept. 1883. 5 Lukács 21, 3. s 2. Kor. g, 7.

Next

/
Thumbnails
Contents