A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
85 pápa 100,000 aranyat majd fegyveres erőt küld az ország védelmére. V. Ptus a török elleni harcz folytatásához 50,000 aranynyal járul, VIII. Kelemenről pedig magok az ország rendei elismerték, mily nagy köszönettel tartoznak neki, midőn 1596-ban a pozsonyi országgyűlésből ekkép fejezik ki köszönetüket: „Nem ismerünk szentebb kötelességet, mint hogy Szentségednek méltó és örök hálát mondjunk sokat hányatott szegény hazánknak tanúsított rendkívüli jótéteményeiért. Ö Felségén kivül nem volt halandó, ki szerencsétlen országunknak nagyobb segélyt nyújtott volna, mint Szentséged. Bárcsak úgy fordulna sorsunk, hogy Szentségednek és az apostoli szentszéknek nagy kegyeiért méltó hálát mutathatnánk és visszafizethetnénk amit nyertünk.“ Számos példát idézhetnék még hazánk történelméből VIII. Kelemen pápa utáni időből. Mindnyájuk helyett azonban álljon itt még XI. Incze pápa, a kiről a múlt évi ünnepélyek alkalmával is megemlékeztünk. XI. Incze pápának áldozat- készsége, buzgalma, állandó, soha el nem csüggedő kitartása tette lehetővé Magyar- ország és fővárosának a török iga alóli fölszabadítását. A vatikáni levéltárból hazai tudósaink által kiadott okmányok minden egyes sora ékesen szóló tanúbizonysága e nagy pápa rendkívüli ügybuzgóságának, melylyel hazánk ügyét fölkarolta. Nagy anyagi áldozatok, előnyös szövetségek megkötése, a kitörő félben levő belviszályok elhárítása, a hadvezérek között kiütött egyenetlenségek kiegyenlítése, a fejedelmekhez intézett buzdításai által a kivívott győzelemnek egyik legelső tényezőjévé tette magát.1 E győzelemről maga Szentséges Atyánk ekkép emlékezik meg a hozzánk intézett körlevelében: „Az apostoli szentszéknek része volt, pedig nem utolsó része, a szóban forgó nagy és szerencsés eseményben, a mely a három év előtt ugyanazon ellenség fölött Bécsnél kivívott dicső győzelemnek következménye volt s e győzelem, melytől kezdve a mo - liamedánok hatalma Európában hanyatlásnak indult, nagyrészt s joggal tulajdonittatik Incze pápa apostoli gondoskodásának. “2 A hazai történelemből vett példák záradékául legyen még említve, hogy egy múlt századbeli írónak számításai szerint a pápák V. Piustól kezdve egészen XI. Kelemenig vagyis 1566—1700-ig 16,000,000 scudit vagyis 32,000,000 rajnai forintot küldöttek a törökök elleni harcz sikeres folytatására.3 S midőn a hatvanas évek elején hosszantartó szárazság következtében hazánk gazdag tájaira is beköszönt a nyomor, IX. Pius pápa, jóllehet maga is mindenéből kifosztva 10000 lírával járult az ínséggel küzködők segélyezéséhez; XIII. Leo pápa pedig egyike volt az elsőknek, kik Szeged lakóinak, midőn az árvíz mindenüket tönkretette, segítségére siettek. Ü Szentsége 10000 lírát küldött e czélra hazánkba. Egyik is másik is szegény volt; birtokaik ellenséges kézen s mégis szegénységükben sem feledkeztek meg hazánkról. Különösnek tűnhetik föl azonban előttetek Krisztusban kedves Híveim, hogy én nektek csak a pápák által nyújtott anyagi előnyökről szólok s nem említem jótetteik szakadatlan lánczolatában ama magasztos jótéteményeket, melyeket ők a lelki dolgokban is nyújtottak hazánknak. Ámde meg kell említenem, hogy az ő áldozatkészségöknek, jótékonyságuknak hátterét, a hit terjesztése s azzal kapcsolatban a műveltség fentartása képezte. Ismeretes ugyanis, hogy a kereszténység meghono1 L. Monumenta Vatic. Hungáriáé Ser. sec. tóm. 2. a Circul. Dioec. Strigon. 1886, 122. k. 1. 3 L. A bécsi Kurirnsk 1788. évi jul. 2-án k. 52. számát 574. 1.
