A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
84 országok oltalmára menendnek, azt a kiváltságot engedjük és azon búcsút nyújtjuk, mely a szent/óidért harczolóknak a közzsinat határozatánál fogva engedtetik.1 A pápáknak hazánk iránti résztvevő gondossága azonban csak akkor tűnt föl a maga egész fényében, midőn a győzedelmes török hadak, a keleti római birodalom romba dőltével egyenesen Magyarországot tűzték ki hódításaik további czél- jául. így midőn Mohammed szultán 1455-ben győzedelmes hadaival Szerbiába betört s Nándorfejérvár megszállására nagy előkészületeket tett, III. Callixt pápa az ország egybegyült rendéitől segedelemre szóllittatván, követei által egész Európában kereszt- háborút hirdetett s Carvajal bibornokot és Kapisztráyi Jánost 40,000 harczossal küldötte, kik a vitéz Hunyady Jánossal egyesülvén Belgrádot megmentették. Mellőzöm II. Fiúsnak e tekintetben szerzett érdemeit s II. Pál pápát említem meg, aki Mátyás királynak a cseh hadjárat folytatására 50,000, majd ismét 18,000 aranyat küldött; IV. Sixtus pápa pedig 200,000 darab aranyat juttatott a király kezeihez, midőn ez a törököt megverte. S mit szóljak X. Leóról, ki a király fölsegélyezésére, nemcsak nagy mennyiségű gabonát, 1000 font lőport s egyéb védelmi szereket, hanem azonkívül még 20,000 darab aranyat is küldvón azon nevezetes szavakat mondá, hogy ő a magyar nemzetért és országa védelméért nemcsak minden vagyonát, de életét is kész jöláldozni.2 Bámulatra méltó a római pápáknak és magyarországi követeiknek a szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata előtti működése. Mindent elkövettek, hogy hazánktól a fenyegető veszélyt elhárítsák, az előnyomuló győzedelmes török hadsereget további hódításaiban megakadályozzák. A pápai követeknek legújabb időben napfényre hozott jelentései telvék hazánk iránti odaadó szeretetöknek bizonyítékaival. „Akkor általában elismerték, hogy a bandériumok között a pápáé áll a legváloga- tottabb emberekből és van legjobban fölszerelve. Több előkelő ember fennen hirdette, hogy „a pápa tartja fönn az országot, mely nélküle már elveszett volna.“ Burgio pápai követ 1526. évi julius hó 16-án kelt jelentésében elmondva, hogy a zsoldosok toborozása, a véghelyek ellátása ügyében mit tett, megjegyzi: „Ha Magyarország ez évre megmenekül, O Szentsége joggal dicsekedhetik, hogy egyedül '0 mentette meg.ai Egyik kiváló történészünk az ez alkalommal a pápa által országunkba küldött segélyadományok összegét 400,000 írtra teszi,4 s megjegyzendő, hogy a mohácsi csatában 4000 pápai katona lelte sírját. A mohácsi vésznap után, melyet a költő méltán nevez nemzeti nagylétünk nagy temetőjének, a nemzet életereje, szívósságával és a jövőbe vetett hit erejével, majd fegyvereinek vitézsége, majd diplomatiai összeköttetései által elhárítja az enyészetet, sőt a maroknyi nép a nyugati keresztény civilisatio megmentésében a legkiválóbb tényező marad, de nem a pápák segélye nélkül. Az egykor virágzó Karthágó romjai fölött vad beduinok száguldoznak; szilaj paripáik nyomában pusztulás és nyomor ütötte föl tanyáját. Hazánkra is hasonló sors várakozott, ha mentő keresztény kezek irt, balzsamot nem hoznak a megsebbzett nemzetnek, ha a fölállha- tásra segédkezet nem nyújtanak. E segéd és mentő kezek a pápák is. VII. Kelemen 1 Fejér, Cod. dipl. t. CV. v. I. 218. 1. a Wagner, Annalecta Scep. p. II. 819. 1. 3 Monumenta Vatic. Hungáriáé Series sec. tóm. I. CXLVII. 1. 4 Pray, Annales etc. p. V. 92—101. 1.
