A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
83 akarta, hogy a római egyház, melyben Péter pásztorbotja nagy gyümölcsöző fává nőtte ki magát, a keresztény világ központjává legyen. Ezt tették a pápák az egész világon; a kereszténységgel együtt terjesztették a civilisatiót, megszüntették a barbarismust, megalapítóivá lettek a keresztény társadalmi rendnek és a még most is fennálló társadalmi intézményeknek, amiért is az egész világ ezért hálával tartozik a pápáknak. A mi különösen Magyarországot illeti, hazánk történelme a múltban annyira összeforrt a pápák történelmével, hogy annak majdnem minden egyes lapja, a pápák Magyarország iránti szeretetének fényes bizonysága, úgy hogy joggal mondhatta dicsőn uralkodó Szent-Atyánk: vAz apostoli szentszék soha sem hagyta el a magyar nemzetet, valahányszor küzdenie kellett a keresztény vallás és erkölcs ellenségeivel.Ul A századok viharai között megőrzött ezer éves alkotmányunk legerősebb alapköve a római szentszék egyik intézkedésére támaszkodik. Első királyunk sz. István meg lévén győződve a keresztény hitnek jótékony hatásáról s saját nemzete, de a külföld előtt is magának nagyobb tekintélyt óhajtván szerezni, királyi méltóságról kezdett gondolkozni. Ennek elérésére, az akkori szokás szerint csak két ut állott nyitva: az egyik a császár, a másik a római pápa. A bölcs király tudta, hogy azok, kik ez ügyben a császárhoz folyamodtak, nemzeti függetlenségök rovására kegyuraiknak hűbéreseivé lettek; ennek kikerülésére dicső fejedelmünk önkényt határozá el magában, hogy a fölvett s nemzete által is elismert királyi méltóságot a római pápa megerősítésével biztositandja, bizonyos lévén arról, hogy a kik azt ily módon szerzik, a római pápától csak a lelki dolgokban függnek. II Sylvester pápa örömmel teljesité a király kívánságát s meg- küldé a koronát. Koronás királyaink ez időtől használták, később XIII. Kelemen által megerősített apostoli királyi czimöket s maga a pápa ekkép nyilatkozott szent királyunkról: „/őz apostoli férfiú vagyok, de ö méltán Krisztus apostolának mondatik.“2 Ezen időtől fogva a pápák mindig előszeretettel viseltettek Magyarország iránt; százados harczainkban soha sem voltak hivebb szövetségeseink a pápáknál. Hazánk szükségletei s saját tehetségökhöz képest, mindig segítségünkre voltak. Majd üdvös tanácsokkal szolgáltak királyainknak és nemzetünk vezérfórfiainak; máskor ismét összeköttetéseket hoztak létre köztünk és más nemzetek között, ily módon nemcsak szövetségeseink számát, de hazánk védelmi erejét is szaporítván. Adtak pénzt, küldöttek katonát, fegyvereket, követeik által iparkodtak kiegyenlíteni a kitört viszályokat, általában egy alkalmat sem mulasztottak el, hogy hazánk és nemzetünk iránti szeretetöket kimutassák. Midőn a tatárok pusztítása által hazánkra mért iszonyú csapás tudomására jutott IX. Gergely pápának, az ellenségtől üldözőbe vett királynak két vigasztaló levelet irt, melyek egyikében ekkép biztatja őt: „Mi tenéked és a fönnevezett Magyarországnak ily szükség idején segédkezeinket meg nem tagadván, sőt meg sem tagadhatván, foganatos segedelmet és Isten sugalmából üdvös tanácsokat is adandunk; s midőn személyedet és családodat a mi és a szent Lélek oltalmába fogadjuk, neked és mindazoknak, kik a kereszt jelét fölvevén ugyanazon tatárok ellen az érintett 1 1 „Quod multum.“ 8 Palma, Notitiae R. Η. Ο. I.·* 197- *·
