A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
79 XL Mindnyájunk élénk emlékezetében vannak még ama szeretetteljes szavak, a miket dicsőn uralkodó Szent-Atyánk XIII. Leo Pápa (3 Szentsége, a Budavár visszafoglalásának kétszázados évfordulója napján tartott ünnepélyek alkalmából Magyar- ország püspöki karához és híveihez kegyes volt intézni: „A mit hőn és régen óhajtottunk — igy szól a Szent-Atya, — bogy hozzátok alkalmasan intézhessük apostoli szózatunkat, arra éppen e napokban legjobb alkalom nyílt, midőn Magyarország Buda visszavételének kétszázados emlékét örömmel üli meg.“1 Régi és hő óhaja volt a Szent-Atyának fölkeresni a magyar nemzetet és ámbár máskor is megtehette volna, mégis várva várja ez ünnepélyes pillanatot, hogy hazai történelmünk egy dicső eseményének emlékéhez fűzze atyai szeretetének szavait, ily módon is ki akarván mutatni, hogy Mária országa iránti vonzalma nem közönséges, szeretete nem mindennapi, érdeklődése a legélénkebb, miként ő maga is bevallja: „Az apostoli Szent-Szék most midőn ama dicső esemény Örömteli emlékén lelkesülnek a kedélyek, e jogosult örömben szívélyesen egyesül veletek.“ A történelem tanúsága szerint minden századnak megvannak a maga ünnepei. Korunkat az emlékünnepélyek jellemzik. A katholikus egyház is, mely legjobban ismeri minden kornak szükségleteit, veszélyeit, mindenkor megteremté a maga áhítatát, ápolta az ünnepeket s ezt külsőleg is nyilvánította. Az egyházat érdeklő s legközelebb lefolyt fájdalmas események: a római államnak fegyveres erővel való elfoglalása, IX. Pius pápának s XIII. Leónak bellebbeztetése a Vatikánba, szivén találták a katholikus kegyeletet. Ilyen csapások súlya alatt fölébredt s lelkesedésig fokozódott. Nyilvánulásai s ezek előadása, a tizenkilenczedik század katholikus történetének legszebb lapjai lesznek. Épp úgy a hazánkat is a múltban ért csapások egyrészt, a hosszú álomból fölébredt nemzet által kivívott fényes győzelmek emléke másrészt, fölkeltették a honfiak kegyeletét s ezek siettek is a csatamezőkön elvérzett hősök iránti hálájukat nagyszerű jubiláris ünnepélyek alakjában leróni. S ime Szentséges Atyánk, aki csak nemrég oly élénk részt vett hazánk s az egész keresztény világ jubiláris emlékünnepélyében, most maga is nagy jubilaeumra készül. Az isteni Gondviselés azon ritka és kiváló kegyben részesité Szent-Atyánkat, hogy ötven éves áldozári jubilaeumát megünnepelheti. Az 1837. év utolsó napja, első szentmise áldozati napja volt a Szent-Atyának és a folyó 1887. év utolsó napjával ötvenedik esztendeje telik be egy kihatásá3470. sz. A Pápa ó Szentsége arany miséjének megünnepléséről. 1 Litt. Encycl. „Quod multum.“
