A Győri Püspökség Körlevelei, 1887
Tartalomjegyzék
80 bán nagyhorderejű papi pályának, ötvenedik évfordulója ama nevezetes napnak, midó'n a Szent-Atya mint fiatal áldozár első szentmiseáldozatát a Mindenhatónak bemutató. Odescalchi Károly bibornok püspök volt a ki kezeinek föltevése által az egyház papjainak sorába igtatta; azon családnak sarja, a melyből származott XI. Incze pápa, a két száz év előtt a törökök fölött kivívott fényes győzelemnek egyik főtényezője, kiről most maga Szentséges Atyánk idézett körlevelében megemlékezik midőn mondja, hogy neki nem utolsó része volt a szóban forgó nagy és szerencsés eseményben. A történelem kevés oly pápáról tesz tanúságot, a kik arany miséj őket megünnepelték volna. Mindössze csak tizennégyen voltak; szentséges Atyánk a tizenötödik. E században VI és VII Pius, XVI. Gergely és IX. Plus mondottak arany misét. S csodálatos dolog; minél szomoruabb az egyház helyzete, minél inkább megtámadják ellenségei, annál hosszabbra nyújtja az isteni Gondviselés, az Isten Fia földi helytartójának életét, mintha csak azt akarná éreztetni az emberekkel, hogy a földi életnek megszabott határok kivételt szenvednek az egyház hajóját kormányzó pápáknál. Az első keresztény századok óta alig ült pápa szent Péter római székén, a ki több megpróbáltatásnak lett volna kitéve, mint Szentséges Atyánk elődje IX. Plus; s e kemény megpróbáltatások között, a melyeket Isten földi országáért el kellett szenvednie, nemcsak áldozári, de püspöki jubilaeumát is ünnepelhette. Hasonló szomorú körülmények között van a mostani Szent-Atyánk is. Ellenségeinek uralma alatt, mint IX. Pius mondá, ünnepli aranymiséjét. Ez ünnepély magában véve egy, midőn azt az egyszerű szerzetes a zárda falai közt megüli, épp úgy mint midőn a vérnélküli szentáldozatot a lelkipásztor az ő híveiért, a püspök egyházmegyéjéért, a pápa az egész világért bemutatja. Az áldozó mindig egy és ugyanaz, az áldozat is mindig egy: Krisztus Urunk, aki a szentmiseáldozatot rendelte. De mikor az egyszerű szerzetes mutatja be a vérnélküli áldozatot, áldozatával a zárda lakóinak imái szállnak föl az égbe; a lelkipásztor aranymiséjét híveinek százai kisérik; a püspök jubilaeumán egy egész egyházmegye papsága és hívei borulnak az oltárhoz s imáikkal együtt száll föl az áldozat kellemes illata az égbe; ha pedig a pápa lép az oltár zsámolyához, szivébe zárja az egész katbolikus világot, mivel ő az egész katholikus világnak főpásztora és atyja. Mert tudjátok tisztelendő Testvérek az Urban és Kedves Híveim, ki az a pápa? Főpásztori körleveleimben már sokszor olvastátok és egyházi beszédeimben már többször hallhattátok ajkaimról ki a pápa; ámde minthogy sz. Ágoston szerint soha sem hangoztatjuk elegendőképen azt, amit soha sem tanulunk elegendőképen, ez ünnepélyes alkalmat sem akartam elszalasztani anélkül, hogy a legszükségesebbeket a pápáról el ne mondjam. Menjünk csak vissza az egyház alapítási koráig; lássuk a pápaságot alapítása, fejlődése és virágzásában. Ezer nyolczszáz esztendeje, hogy egy szegény galileai halász minden földi hatalom és vagyon nélkül, senkitől észre nem véve Rómába érkezik, azon városba, mely akkor a földkerekség fölött vaspálczával uralkodott, azon városba, mely a pogányságnak vérrel fertőztetett anyja volt. Ezen egyszerű halász keblét oly hivatás lelkesíti, a minő halandónak előtte nem jutott; neki világra szóló küldetése van. 0 tanúja volt az emberré lett Isten
