A Győri Püspökség Körlevelei, 1884

Tartalomjegyzék

litvum i verum proszili, to chete primiti.“ (Mat. 21, 22.) I opet veli: „ki proszi, onumu che bit dano, a onomu, ki troplye otvoreno, i da nas nebeszki Otac dobra daje onim, ki ga proszu." (Mat. 7, 7.) Zato nasz i upomina sz. Jako Apostol, da z- verum proszimo, nist dvojechi; ar ki dvoji, szpodoban je szlapom morja, ke veter szimo tamo goni. (Jak. 1, 6.) Dabi sze pak zbog naših grihov i najveche kastige vridne derzsali, vindar z-Boga bojechim Jobom rech moremo : „ako me on i umori, vindar ehu sze ufat va nyega.“ (Job. 13, 15.) Szva ova nasz zbujaju, z-zsivum verum i ufanyem doit pred kralyeszki sztolae miloszti, da miloszerdnoszt dobenemo, i miloszt naidemo na potribnu pomocb. (Zsid. 4, 16.)

Kad naša vera i ufanye ima pokazat dobrih csinov, onda moramo sztano- vito esekat uszlisenye naših prosnyov. Kad mi od lyudih proszimo, vechputih sze pozivamo na naše zaszluzske, vechkrat i dare noszimo, a kad tako z-ne praznum rukum proszimo, uszlisenve naše prosnye sztanovitije esekamo. Ali bozsji puti niszu szvagdar szpodobni putem lyudih. Bozsja miloszerdnoszt sze jos i nevridnim szmi- luje, i nyim udiluje dobra, meszto kastige, da krez ogany szvoje lyubavi tverda szerdea grisnikov umeseha. Va obcsinszkom pak vindar sztoji, csa od poroda szlipi va Evangvelvi veli: „da Bog grisnike ne uszlisi, nego da uszlisi one, ki Bogu szlu- zsu, i csinu nyigovu volyu.“ (Ivan 9, 31.) Od ovoga Ivan Apostol ovako piše: „predragi, kad nasz naše szerdee ne obtuzsuje, onda imamo zautanve va Boga dobit ona, ka proszimo, ar obderzsavamo nyigove zapovidi, i csinimo, ka szu nvemu ugodna." (Ivan I. 3, 21.) Ki ovako doide pred Boga, nyega dicsit, proszit, i hvalit, on ne dohaja z-praznum rukum, nyigova che molitva Bogu ugodna bit, oszebujno ako za nyega proszila bude blazsena đivica Maria, ka je obramba grisnikov, angyel csuvar, i kersztni patron. Krelyuti pak, na kih sze naša molitva k-Bogu podvigne, szu poszt, i telovni i duhovni osini miloszerdnoszti. Kako pak Bog z-onimi zahaja, ki va zlochi kot zakopani lezsu, to nasz uesi pelda nevernoga zsidovszkoga lyudsztva, ko je zlochu prilagalo zlochi, zaosztavilo szvoga Goszpodina Boga, komu zato Goszpodin po Proroku Izaiasu veli : „kad vi budete pruzsili k-meni vaše ruke, ju ehu od-vasz odvernut moje lice, i ako budete uzmnozsavali vaša molyenya, ja vasz neehu uszlisiti, ar szu vaše ruke pune kervi. Ali je Bog tomu grisnomu lyudsztvu i to dal nazvisz- tit, kako che szi ono moeh bozsju miloszt na novo priszkerbit: „operite sze, ocsisztite sze, odneszite zlochu vaših mislyeny izpred mojih ocsiuh, presztante zlo csinit, nau- csite sze dobro csinit, jischite pravednoszt, pomagaite nevolyne, szudite pravedno szirotu, branite udovicu, i ako budu vaši grihi kot Skarlat, nasztati chedu beli, kako sznig, i ako budu cserlyeni kako pui*pur, nasztati chedu beli kako vuna" (Izaias I. 16, 17, 18), to je presztante zlo csinit, nauesite sze dobro csinit, i dobit chete uszlisenye i oproschenye.

Pri našoj molitvi pazit moramo i na ona, ka od Boga proszit moremo, pred szvim moramo proszit duhovne dare, oszebujno za zvelicsenve duše, i potribnu miloszt ono zadobit. Za telovna dobra, vrimenita imanya, kot naesine, ki nam po- mazsu zvelicsenve zadobit tulikajse proszit moremo. Kad pak vrimenita proszimo, prilozsit moramo, ako to našoj dusi na zvelicsenye szluzsi; ar sze polag našega neznansztva lahko more pripetit, da ono proszimo, csa je nam skodlyivo, i zato je nam Bog va szvojoj miloszerdnoszti ne da, kot i vracsitelv, ki zna csa nemoehnomu