A Győri Püspökség Körlevelei, 1884
Tartalomjegyzék
3 De hát a mi semmiségünk alázatos érzete, és másrészt Istennek felsége visszaijeszszen minket Istentől ? Korántse. Alázatosan ugyan, de teljes hittel és bi- zodalommal forduljunk hozzá, mert jó, mert irgalmassága nemzetségről nemzetségre. Ha valaki azt kérdezné, mily nagy, mily terjedelmű Istennek irgalma? azt feleli neki bölcs Sirák fia: „Az ó' nagy volta szerint az ő irgalmassága“ tf) vagyis valamint végnélkül nagy ő, úgy irgalmassága is végnélkül való. Isteni mesterünk, ki minket imádkozni tanított, maga mondá, hogy Istent atyánknak nevezzük, mondván : „így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben.“ Valamint tehát a gyermekek atyjokhoz, úgy mi Istenhez bizodalommal járuljunk. Isteni mesterünk biztosit minket, midőn azt mondja: „Mindazokat, amiket kértek imádságban, hívén, elveszitek.10) Isteni mesterünk mondja, hogy ki kér, az kap, ki zörget, annak fölnyittatik, s hogy a mi mennyei atyánk jókat ad a tőle kérőknek.11) Azért is szent Jakab apostol int, hogy hittel kérjünk, semmit nem kételkedvén ; mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, mely a széltől megindittatik és ide s tova hányattatik.12) Sőt ha bűneink miatt a legnagyobb büntetésre is méltóknak tartanók magunkat, az istenfélő Jóbbal ,3) azt mondhatjuk: „Ha megölend is engem, bízom ő benne: mindazonáltal az én utaimat szeme előtt megfeddem.“ Mindezek megfontolása fölbátorit, hogy élő hittel s bizodalommal járuljunk a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmatos segítségre.14) Annál bizonyosabb pedig imádságunk meghallgattatása, ha hitünk, bizodal- munk jó cselekedetekkel is bővelkedik. Midőn emberektől kérünk valamit, néha érdemeinkre is hivatkozhatunk, néha ajándokot is viszünk, s midőn igy, nem üres kézzel, kérünk, a meghallgattatást bizonyosabbnak tartjuk. Isten utai nem mindig hasonlók az emberek utaihoz. Isten irgalma a méltatlanokra is többször kiterjed, midőn büntetés helyett irgalmának és szeretetének melegével olvasztja föl a szivek keménységét. Mégis általában véve az is áll, mit az evangéliumi meggyógyult ember mondott: „A bűnösöket Isten nem hallgatja meg; de aki Istent tiszteli s az ő akaratját teljesiti, azt meghallgatja“.15) Szent János apostol ugyanezen tárgyról igy ir : 16) „Szerelmesim ! Ha a mi szivünk nem vádol minket, bizodalmunk vagyon az Istenhez, valamit kérünk, elveszszük ; mert az ő parancsolatait megőrizzük, s amik előtte kedvesek, azokat műveljük.“ Aki igy megy Isten elé őt dicsérni, kérni, megengesztelni, neki hálát mondani, az nem megy üres kézzel, annak imádsága kegyesen fo- gadtatik. Sőt még közbenjárókat is keresünk s találunk is mindenek fölött a bol- dogságos szent Szűzben, a bűnösök oltalmában, utána őrző angyalunkban s véd- szenteinkben. Leginkább pedig a böjt s a testi és lelki irgalmasság gyakorlása azon szárnyak, melyeken imádságunk Isten színe elé emelkedik. Ellenben mint bánik Isten azokkal, kik gonoszságaikban szenderegnek, Izaiás próféta írja le.I7) A zsidóság t. i. gonoszságot gonoszságra halmozott, azért igy szól hozzájok az Ur : „Midőn kiterjesztitek (az imádkozásra) kezeiteket, elfordítom rólatok szemeimet, és mikor megsokasitjátok az imádságot, meg nem hallgatom, mert kezeitek rakva vannak vérrel.“ Megmondja mégis, mily föltétel alatt nyerhetnek kegyelmet. „Mosdjatok ») 2, 2). — l0) MAt. 31, 21. — ") MAt. 7, 7. — l2, 1, G. — >5) 13, 15. — '■*) Zsid. 4, 1G. — ") JAn. 9, 31. — 16) I. 3, 21. — l7) 1, 15 s köv. 1*
