A Győri Püspökség Körlevelei, 1884
Tartalomjegyzék
4 meg, úgymond, tiszták legyetek, vegyétek el gondolataitoknak gonoszságát szemeim elől, szűnjetek meg gonoszul cselekedni, s tanuljatok jót művelni. Keressétek az ítéleteket, segítsétek meg az elnyomottakat, tegyetek ítéletet az árváknak, ótalmaz- zátok az özvegyeket. . . Ha a ti bűneitek voltak mint a vörös festék, mint a hó meg- f oh érülnek.“ Vagyis bocsánatot nyernek jó cselekedeteikért és meghallgattatást. Λζ is nagy figyelmünkre méltó, mit kérhetünk Istentől. Mindenekelőtt lelki ajándokokért kell hozzá folyamodnunk. Üdvösségért s ennek elnyerésére alkalmas eszközökért. A testi áldások, az anyagiak, csak annyiban jönnek figyelembe, ameny- nyiben ezek által a lelki javak elősegittetnek, hogy t. i. miként az egyház imája tartja, földi javakkal elegendőkép ellátva a mennyeieket annál biztosabban kívánhassuk. Midőn földi javakért folyamodunk, mindig tegyük hozzá: ha lelkűnknek üdvösségére válnak, mert megtörténhetik, hogy mi nem ismervén a helyzetet, olyast is kérünk, mi kárunkra lehetne. Isten az ő irgalmassága által tagadja ezt meg tőlünk. Az orvos tudja, mi hasznos, mi káros a betegnek. Azért a beteg nyugodjék meg az orvos rendeletén, ha ez valamit tőle megtagad. Mindezeket tehát föltótele- sen kérjük. Ellenben föltétlenül könyörgünk a lelkiekért, úgymint: bűneink bocsánatáért, kitartásért a jónak teljesítésében, alázatosságért, tiszta életért, szeretetért Isten és emberek iránt, engedelmességért, békességes tűrésért, háladatos és engesz- telékeny érzelmekért. S midőn másokról megemlékezünk, barátaink és ellenségeinkért, élők és holtakért egyformán kérjük Istent. S ha Isten legott meg nem hallgatja kérésünket, türelemmel kell bevárnunk az időt s állhatatosan folytatnunk az imádkozást. Ezen kitartó állhatatosság egyik főkelléke az imádságnak. A jó Ur Isten, bölcsesége és irgalma szerint, néha elhalasztja kérésünk teljesítését vagy azért, hogy próbakőre tegye bizodalmunkat, nem fogunk-e másutt segítséget keresni, vagy hogy fokozza buzgóságunkat, vagy hogy tökéletesebben fölismerjük egyrészt saját erőtlenségünket, másrészt Istennek segítségét, mely néha akkor mutatkozik, midőn a veszélyből csakis az Ur Isten segíthet ki; vagy végre, hogy a kért jónál még jobbat adjon sz. Ágoston szerint, ki azt mondja: Isten néha nem adja meg, amit akarunk, hogy azután olyasmit adjon, mit még inkább szeretünk. Ezen állhatatosság mintegy szakadatlanul zörgeti a kegyelem kapuját, mig az végre megnyílik fohászaink előtt. Mindenkor pedig végfohászunk az legyen : Uram, úgy legyen, mint te akarod. Végre, midőn az Ur színe előtt teljes és alázatos szívvel megjelenünk s bizodalommal, s cselekedetekben gazdag hittel a lelkieket föltétlenül, a testieket föltételesen kitartó buzgósággal kérjük, mindig a mi Urunk s közbenjárónk Jézus Krisztus által kérjük azokat; miként az egyház is végzi imádságait. Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében kezdjük, és e szent nevekben be is fejezzük ájtatosságunkat. Íme, kedveseim, elétökbe adtam, mily kellékekkel kell bírnia imádságunknak, hogy meghallgattassók. Vegyétek intelmeimet szivetekre s ily előkészüléssel kezdjétek meg lelki hajlékaitok kitisztítását, hogy Isten meghallgassa kérésieket s mind lelki mind testi bajaitokon segítve legyen. Isten meg fogja adni kegyelmét, csak ti is iparkodjatok vele közreműködni a jóra.
