A Győri Püspökség Körlevelei, 1882

Tartalomjegyzék

4

gesek Isten országát nem bírják. Ha meggondoljuk az egyéb sok rósz következményt, melyek a mértékletlenségból folynak, kell, hogy ezek tekintetéből is kerüljük azt. Mily sok nyavalya, mily éktelen káromkodás, mily vérengző viszálykodások, mily féktelen és oesmány beszédek és cselekedetek következnek például a részegségből I Az elüljárók és szülők a mértékletlenség által minden tekintélyöket elvesztik alattvalóik és gyermekeik előtt. A hivatalbeli ember elhanyagolja teendőit s képtelen lesz azok teljesítésére. Mily sokan, oh mily igen sokan koldusbotra jutottak a részegeskedés következtében. Minden helységben van rá példa. Mindezek fölött Isten temploma testünkben és lelkűnkben irtóztató módon megszentségtelenit- tetik, s emberi méltóságunk elvész. Hozzájárul, hogy minél többször uralmat engedtünk ily Ösztöneinknek, annál nehezebben lehet azokon ismét uralkodnunk. Azért sz. Jeromos az ösztönök uralma alá került emberről azt mondja, hogy az ilyen ember már meghalt s el is van temetve. Mily nehéz megszabadulni ez ösztönök uralma alul, mutatja több szent férfiúnak példája. Egyet fölemlítek. Sz. Ágoston maga beszéli el önmagáról, mily küzdelmeket állott ki, midőn régi gyönyöreit már megutálta s tőlök szabadulni akart. Ezek mintegy ruhájánál fogva visszatar- ták őt s esengének, hogy ne hagyja el őket. Sirt, sohajtozott, hogy miért majd máskor, miért holnap, miért nem most ez órában legyen vége undokságainak! S midőn Milánó mellett egy fügefa árnyékában ily gondolatokban merülve ült, egyik barátja fölnyitá előtte szent Pálnak a rómaiakhoz irt levelét, s esetleg, Isten is úgy akarta, e szavakra akadtak szemei: „Mint nappal tisztességesen járjunk, nem tobzódásokban és részegségekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésekben és irigységekben: hanem öltözzetek az Ur Jézus Krisztusba, és a testnek ne viseljétek gondját a kívánságok szerint.“ A fölolvasott igék, Isten ma- lasztja által, állandó elhatározásra birták Ágostont. Legyen tehát szent előttünk a józanság minden tekintetben, mert sz. Prosper szerint ezen erény, ha lelkűnkben lakik, megzabolázza a buja érzékiséget, mérsékli az indulatokat, szaporítja a szent kívánságokat, megnyesi a hibásokat, s minden förgeteg ellen megvédi a többi erényeket. íme, kedveseim, ilyen a józanság magunk irányában.

Pál utasításában második helyen áll az igazságosság felebarátaink irányában, vagyis hogy mindazt, mi őket megilleti, nekik megadjuk, ami az övék, azt nekik meghagyjuk. Az édes Üdvözítő ezen kötelességet a következő szavakban köti szivünkre : „Mindeneket, amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek nekik.“ Igen könnyű tehát megtudnunk, mikor mit kell tennünk. Csak magunkat kell megkérdeznünk, mit követelnénk mi hason körülményekben felebarátainktól ? Noha mindezek eléggé kimutatják, miként leszünk igazságosak felebarátaink iránt: nem árt mégis némi részletekbe bocsátkozni. Nem szabad soha megfeledkeznünk arról, hogy felebarátunknak megvan a maga emberi méltósága és rendeltetése. Velők közös mennyei atyánk, közös iidvezitőnk van, ki szereti ezeket is, fölhozván napját föléjölc, s adván nekik is esőt alkalmas időben s gondjokat viselvén. Tartozunk tehát őket becsülni, szeretni és csupa eszközül soha föl nem használni. Továbbá mi, ha valamit kérdezünk másoktól, nemde azt kivánjuk, hogy nekünk azt mondják, mi igaz, és minket tudva, készakarva tévútra ne vezes-