A Győri Püspökség Körlevelei, 1882
Tartalomjegyzék
senek? Nemde megbántva éreznők magunkat, ha felebarátunk rábízott titkunkat, habár csak könnyelműségből is, kibeszélné? Nemde fájna, ha valaki botrányos beszéd vagy cselekedet által megrontásunkra törne? Tehát mi is nekik csak igazat mondjunk, titkaikat megőrizzük, romlásukat ne eszközöljük. Nagy kincse az embernek a jó név is. Igazságtalanok volnánk felebarátaink iránt, ha rósz véleménynyel volnánk irántok anélkül, hogy ők erre okot adtak volna. Óvakodnunk kell a vakmerő ítélettől, felebarátaink kevésbbé ismert hiányainak kibeszélésétől, az ismert hiányok kigúnyolásától, a szegények és küzdők megvetésétől, a rágalmazástól, s a rágalmazók meghallgatásától. Isten földi pályafutásunk végzésére földi javakat is rendelt. Ne bántsuk tehát azt, ami nem a mienk, hanem hagyjuk meg azt annak, akinek azt Isten adta. Ha pedig kárt tettünk neki, siessünk azt neki megtéríteni; mert tudják meg a tolvajok, uzsorások, csalók, idegen jószágnak elfecsérlői, miszerint nem bocsáttatik meg a bűn, ha csak vissza nem adatik az elvitt jószág. Tartozunk nemcsak visszaadni, ami az övék, hanem nekik tett ígéreteinket is teljesíteni, s a velők kötött szerződéseket megtartani. Ez az igazságosság. De van ennél több is, t. i. a méltányosság, mi sz. Cyprián szerint nem más, mint: igazságosság az irgalmasság édességével föleresztve. Van még ennél is több t. i. a szeretet, melyről sz. Pál kimondja: „Ha szeretetem nem leszen, semmi sem vagyok.“8) Magunk irányában igazságot, méltányosságot és szeretetet kívánunk : gyakoroljuk tehát mi is felebarátaink irányában az igazságot, méltányosságot és mind szóval mind cselekedettel a szeretetet. Sz. Pál végre az ájtatossdgot, a jámborságot, az istenességet említi. Szent Ágoston szerint Isten házának alapja a hit ; falai a reménységgel emelkednek, s betetőztetnek a szeretet által. Az ájtatos és istenes életnek mindenesetre alapja a hit, hogy t. i. igaznak tartsuk mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott, s az anyaszentegy- ház, hogy higyjük, élőnkbe adott. Ö létezik, ő mindenttudó, ő igazmondó. Teljes odaadással hajolunk meg tanítása és rendeletéi előtt, s nem engedjük magunkat a különféle tanok szele által ide s tova hányatni, tudván ki az, akinek hiszünk; sőt szent malasztjának segítségével iparkodunk hitünket, nehogy holt maradjon, cselekedetek által is megmutatni. Erős hittel ragaszkodunk anyaszentegyházunkhoz, az igazság oszlopához s alapjához. Ezen hithez járuljon a szent reménység, melynél fogva megkívánjuk s bizodalommal elvárjuk Istentől azt, amit Ígért, ő mindenható lévén, képes megadni; mint végnélkül jó meg is adja mindazt, mi nekünk legjobb. S mit várunk tőle ? üdvösséget, annak elnyerésére alkalmas eszközöket, s mindenben szent malasztját, s iparkodunk ezzel közreműködni, hogy mindarra, amit várunk, magunkat méltóvá tegyük. Várjuk mindezt Krisztus Jézus által. Többiben megnyugszunk, úgy légyen, mint ő akarja. A reményt kiséri a szeretet, melylyel Istent mint legfőbb jót önönmagáért, felebarátunkat pedig mint magunkat Istenért szeretjük. Az igazán ájtatos és istenfélő lelkek nem elégesznek meg azzal, ha a hit? remény, szeretet csak szivökben honolnak. Az igazi szent tűz kitör, s a nyilvános isteni tiszteletben, a közimák végzésében, a szentségekhez való járulásban, az Oltári- szentség imádásában, a boldogságos szent Szűznek s Isten minden szentéinek tiszteSr 8) I. Kor. 13, 2. 2
