A Győri Püspökség Körlevelei, 1881
Tartalomjegyzék
3 miszerint a kevélység kígyója megsebzett bennünket; egyiket igy, a másikat amúgy. Mily sokan vannak, kik őseik dicsőségének hozzájok átragyogó fénye által megszé- ditve másokat megvetnek. Mások fényes méltóságukban, nagy észbeli tehetségükben, testi szépségükben, vagyonúkban, tudományukban bizakodva emelkednek fül lenézett felebarátjaik fülé. Sőt olyanok is vannak, kik erkülcseikben tetszelegnek maguknak, miszerint ők nem olyanok, mint más emberek. Ezt szent Bernárd az erény rozsdájának nevezi. Nézzünk fül a keresztre, ott az alázatosságot mintegy megtestesülve szemléljük. Megcsufoltatott a mi Urunk Istenünk, két gonosztevő küzütt keresztre emeltetett. Mint ártatlan bárány panasz nélkül ment a gyalázás helyére, innét tettel hirdetvén azt, mit azelőtt élő szóval tanított: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivíi.“ (Mát. 11, 29.) Es ismét: „Ha meg nem tértek és nem lesztek mint a kisdedek, nem mentek be mennyeknek országába. Valaki azért magát megalázza, mint e kisded, az nagyobb mennyeknek országában.“ (Mát. 18, 3. 4.) Vajha eszünkbe jussanak isteni mesterünk e szavai; vajha emlékezzünk az apostol intésére : „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig malasztot ad.“ (Jak. 4, 6.) Vajha átérezzük a Bülcseség könyvének írójával, mily mulékony mindaz, miben bizakodtunk, miben kevélykedttink: „Mit használt nekünk a kevélység, vagy a gazdagságokkal való kérkedés mit hozott nekünk ? Elmúltak mindazok mint az árnyék, és mint a sietve futó követ, és mint a hajó, mely a habozó vizen által megyen : melynek, mikor általment, nem találhatni nyomát, sem az ő aljának ösvényét a habokban.“ (Bölcses. k. 5, 8, 10.) Mit mondjunk egy más sebről, a fösvénységről ? Oly seb, hogy az anyagiakhoz tapadt ember e sebtől még szabadulni sem akar; az anyagiakért még lelkét is áruba bocsátja. Isten ajándékait az 0 szent akaratja szerint kell használni, s ki ezt teszi, gazdagságának közepette is Istenben élhet. De nem igy az, ki a vagyont nem mint eszközt a jóra szereti, hanem azt magáért, néha gonosz czélra őrzi. gyarapítja még igazságtalan utón is és imádja. Nem lehet azt leírni, mily oesmány bűn a fösvénység, s mily sokféle bűnbe keveri az az embert. Magatok tudjátok, hány árvának, özvegynek vagyona kerül ily gonosz emberek kezébe. Ez árvák könyüi és sírásai az égbe kiáltanak. Ti tudjátok, hány embert fosztottak meg ravasz fogásokkal e kapzsi szívtelenek becsülettel szerzett vagyonuktól. Ismeretesek az utálatos vérszopó uzsorások, kik embertársaik szorult helyzetét fölhasználva csak rövid idő alatt azokat minden vagyonukból kifosztották s földönfutóvá tették ! Kik e bűnnek nyomorék szolgái vagytok, menjetek föl a kereszt elé; nézzétek, mily szegénységben van, megfosztva még ruháitól is, az édes Jézus, ki szegény istáló- ban született, szegény családban neveltetett, kinek nem volt hova fejét lehajtsa! Függeszszétek rá szemeiteket s jusson eszetökbe, mit ő mondott: „Kerüljétek a fösvénység minden nemét.“ (Luk. 12, 15.) Vajmi nehéz azoknak, kik pénzökben bíznak, bejutni Isten országába. Könnyebb a tevének általmenni a tű fokán, hogy sem a gazdagnak Isten országába menni.“ (Márk. 10, 24, 25.) Vajha magatokba szállnátok látván az édes Üdvözítő szegénységét; vajha meggondolnátok, miszerint annyi aggodalommal összerakott pénzetek, annyi szívtelenség és igazságtalansággal szerzett birtokotok mind mind, itt marad, s mindezekből nem visztek el mást, mint 1*
