A Győri Püspökség Körlevelei, 1881
Tartalomjegyzék
á egy koporsót, s a terjedelmes földbirtokból csak annyira lesz szükségtek, amekkora helyre testeteket betemetik. Azután pedig az ítélet. A megkárosított árvák és özvegyek, a megcsalt, rászedett s vérszopólag tönkre tett szükölködők vádolólag emelik ellenetek siránkozó szavukat. Szálljatok magatokba, sírjatok, „mert haragot gyűjtöttetek magatoknak az utolsó napra“. (Jak. 5, 3.) Isten a tiszta életet szereti és gyűlöli a tisztátalanságot. Ha szivetekben tisztátalan gerjedelmek támadtak ; ha ezekben gyönyörködtetek, s mintegy gyökeret verni engedtétek azokat; ha trágár beszédek s illetlen dolgok nézése által azokat tápláltátok ; ha a vétekre vezető' alkalmat nem kerültétek s végre elestetek: siessetek az édes Üdvözítő' keresztje elé, nézzétek összeroncsolt testét s fohászkodjatok föl, hogy ő, ki befogadá a bánkódó bűnösöket, ki megbocsáta a bűnös asszonynak, legyen nektek is irgalmas. Ü a megtéró'nek azt mondá : „Eredj, de ezentúl ne vétkezzél.“ fiátok nézve is ez leend a bünbocsánatnak föltétele. Szalezi szent Ferencz, hogy a tisztátalanságtól megőrizze tanítványát, azt tanácsolja neki, hogy a szent keresztre gondoljon : „Mindig közel tartsd, úgymond, magadat a megfeszített Jézus Krisztushoz“ (Philoth. III. r.). A gyermek, midőn veszedelem fenyegeti, fölkiált és atyjához vagy anyjához siet s ott keres ótalmat. Ezt tegyük mi is, a kisértetek idején siessünk a szenvedő Jézushoz, és a kereszt alatt álló fájdalmas anyához Máriához, hogy legyenek mellettünk. Aquinói szent Tamás, midőn tisztasága veszedelemnek volt kitéve, igy kiáltott föl: „Ne engedd, kérlek, édes Jézusom, és te legszentebb szűz anya Mária, hogy ily szörnyű bűnbe essem.“ Imádkozzunk tehát és ébren legyünk, hogy kisértetbe ne essünk; elmélkedjünk a halálról, valahányszor nyugalomra hajtjuk fejünket; járuljunk gyakran a szent gyónáshoz és az imádandó Oltári- szentséghez ; fontoljuk meg az apostol szavait, hogy tudniillik Isten temploma vagyunk. „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakik bennetek ? Ha valaki pedig Isten templomát megfertőzteti, elveszti azt az Isten.“ (I. Kor. 3, 16.) Lelki szemeink látják Üdvözítőnket a kereszten körülvéve a gúnyolódó népsokaságtól. S ő imádkozik érettök, bocsánatot kér számukra, mintegy mentegeti őket azzal, hogy nem tudják, mit cselekesznek. Szeretetének telje nyilatkozik itt is. Cselekedettel mutatja azt, mit máskor mondott, hogy t. i. tanítványai szeressék ellenségeiket, tegyenek jót azokkal, kik őket gyűlölik, s imádkozzanak üldözőikért és gán- cso lóikért. Tanítványainak ismertető jeléül a szeretetet rendelé, mondván: „Szeressétek egymást, amint én titeket szerettelek. Ezen ismernek meg mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretetetek leszen egymáshoz.“ (Ján. 13, 34. 35.) Kitárvák Urunk kezei, hogy mindenkit átöleljen. Mily lélekkel jelenik meg előtte az, kit az irigység kígyója megmart! Az irigy hervad és szomorkodik azért, mert felebarátja vagyonára, jó hírére, nevére szerencsés. Leselkedik másnak becsülete ellen, kész a rágalmazásra; nagyítja embertársának hibáit; Örvend gyalázatján. Szálkát keres másnak szemében. Távol van ettől a szeretet; abban telnék öröme, ha egyedül ő maga volna szerencsés, dicső, nagy mindenek fölött. Azért is méltán rovatik meg az irigy minden más bűnösök fölött; mert mig a kevély s boszuálló becsületérzéssel, a fösvény előrelátó gondossággal, a tisztátalan és mértékletlen testi élvezettel,
